2012. január 4., szerda

Erőszakkal végzett ima

A ma ünnepelt Folignói Szent Angéla írja egy lelki fiának: "Jó és kedves dolog Isten előtt, amikor az isteni kegyelem buzgóságával imádkozol, de még kedvesebb az Úr előtt, amikor a kegyelem látszólagos megfogyatkozásakor nem csökkented imádat, virrasztásaidat és jó tetteidet. Tégy úgy a kegyelem nélkül, mint azelőtt, amikor bírtad a kegyelmet. Így kitartó imáddal, virrasztásaiddal, könnyeiddel és jó cselekedeteiddel, valamint szívós állhatatosságoddal arra kényszeríted Istent, hogy visszaadja neked kegyelme melegségét és tüzét. Az erőszakkal végzett ima nagyon kedves Isten előtt."



Ezt a részletet felületesen olvasva az a benyomásunk támad, hogy a lelki szárazság elviselése nem olyan nehéz, hiszen csak kellően erőszakosnak és állhatatosnak kell lenni a jóban és Isten előbb-utóbb visszaadja azt a melegséget és lendületet, ami miatt szinte vágyunk az imára. Ha ezt tenné, akkor ezzel azt igazolná, hogy az ima "normális" és legmagasabb rendű formája az érzésekkel, könnyekkel és teljes lelki átéléssel végzett ima, a "száraz" ima pedig egy leküzdendő lépcsőfok.

Boldog Angéla azonban csak Isten kegyelméről és annak melegségéről, tüzéről beszél. Ennek pedig legfőbb hatása abban mutatkozik meg az életünkben, hogy halálunkig megőrizzük állhatatosságunkat és hitünket abban, hogy Ő a Jóság (Bonitas), ahogyan Szent Brúnó szerette hívni. A lelkünk sötétsége, elhagyatottsága, a hitből és akaratból végzett cselekedetek és imák halálunkig megmaradhatnak. Ez nem Isten kegyelmének hiánya, hanem éppen jele. Kegyelme elvezet bennünket arra a fokra, amiről Keresztes Szent János beszél.

"Tudnunk kell tehát, hogy ha a lélek végre-valahára teljesen megtér, és az Úr szolgálatára szenteli magát, Isten rendesen gyöngéden és dédelgetve kezdi meg lelki nevelését. (...) Minél jobban növekszik azonban a gyermek, annál inkább szűnik ez a kényeztetés. Az anya leteszi a földre, hadd járjon saját lábán. Egyszóval leszoktatja a gyerekségről és komolyabb tartalmasabb életre vezeti át. Ilyen gyöngéd anya az isteni kegyelem is."

A lelki éjszakát követheti enyhülés, de ez nem feltétlenül azonos az érzelmek visszanyerésével. Amikor Isten jelenlétét vagy tetszését ezek meglétéhez kötjük és az imát ennek függvényében gyakoroljuk, akkor a változatlan Istenhez a változó érzelmeket kapcsoljuk. Isten túl van az érezhető világon. Külsőleg és belsőleg is. Boldog Kalkuttai Teréz anya írja egy levelében: "Ha valaha szent lennék - biztosan a "sötétség szentje" lennék. Bizonyára mindig hiányoznék a Mennyből - hogy fényt gyújtsak azoknak, akik a földön sötétben élnek." Teréz anyát halálig tartó lelki éjszakája nem tette elkeseredetté, nem bátortalanította el, hanem hivatásának lényeges részévé vált, küldetésének legnagyobb kihívásává. Lelki vezetőinek segítségével fokozatosan ráébredt, hogy fájdalmas benső tapasztalata lényeges részét alkotja küldetése teljesítésének. Osztozott a kereszten függő Krisztus szenvedésében - különösen Jézus szomjúságát élte át, annak misztériumát, hogy Jézus minden egyes ember szeretetére és üdvözítésére vágyódik. Erről a fájdalmas, belső útról magyarul is olvashatunk a "Teréz Anya. Jöjj, légy az én világosságom! Kalkutta szentjének személyes írásai" című kötetben (Viigilia, 2008.).

Az ő kitartása a lelki éjben - Boldog Angéla szavaival - "az isteni kegyelem melegségét és tüzét" bizonyítja, amely világít a sötétségben is.

2 megjegyzés:

Mária Magdaléna írta...

Kedves Romualda!

Személy szerint én az ilyen vagy hasonló bejegyzéseket szeretem olvasni a legjobban...
Mindemellett örülök minden bejegyzésnek, köszönjük.

MM

Romualda írta...

Ezek általában hosszabb érés vagy különleges pillanatok gyümölcsei, ezért elég rendszertelenek.