2012. január 31., kedd

Hipsák Jeromos kamalduli szerztes


Egy kedves bencés ismerősöm (aki nagyon szereti a karthauziakat és a kamalduliakat) ma írt, hogy a nekrológium olvasásakor Hipsák Jeromos plébános, kamalduli szerzetes nevét hallotta, aki 1797-ben hunyt el ezen a napon.

Mivel jelenleg csupán az internetet érem el (könyvtárat nem) egy kis kereséssel annyit megtudtam, hogy 1765 és 1771 között Győrszentiván plébánosa volt, 1773-ban Komáromfüss (Füss) egyházában találjuk a nevét bencés szerzetesként. Valószínűleg ezt követően léphetett be a majki kamalduliakhoz, akik az 1730-as évek közepétől telepedtek le hazánkban. A rendet II. József 1782-ben feloszlatta. Hogy Jeromos atya további éveit hol töltötte arról nem találtam anyagot.

Ha valaki tud információt, kérem írjon nekem és azt a blogon közzéteszem.

2012. január 25., szerda

Könyv a csendről

Az amerikai kamalduli remeték folyamatosan jelentetnek meg színvonalas kiadványokat. Rendtörténeti forrásokat és lelkiségi írásokat vagy éppen egy-egy konferencia anyagát. Könyvesboltjuk itt:
http://www.camaldolese.org/home.php?cat=3


A legutóbbi darab a csendről szól és ingyenesen letölthető pdf-formátumban. A linken elérhető:
http://www.camaldolese.org/product.php?productid=16153&cat=3&page=1

2012. január 23., hétfő

Tiszteletreméltó Benedetta Bianchi Porro égi születésnapja



A fenti riport egyik nagy értéke, hogy látható benne egy filmrészlet Benedettáról. 1961 húsvétján készült. Ebből az időszakból lejegyzett gondolatai:

"A kereszt mindig azt a formát ölti fel, amelyet a legkevésbé vártunk."

"A türelem az, hogy tudunk várni az isteni döntésekre."

"Hinni kell: ahogy vannak viharok a természetben, ugyanúgy a lélekben is vannak."

"A szelídség az, hogy meghajolunk a másokban lakozó Isten előtt."

"A Kereszt mindennek az értelme."

"Agostino Meridier-nél olvastam, hogy 'meg kell újulni az oltáron, melyet nekünk felkínáltak.'"

"Az egyszerűség az, hogy megsemmisülünk Istenben és mindent tőle várunk."

2012. január 21., szombat

Robert Hale atya New Camaldoli új perjele

Tegnap új elöljárót választott New Camaldoli remetesége. Az eddigi prior Raniero Hoffman atya tizenhárom éve szolgálta a közösséget. Ebből egy évet alperjelként, a további tizenkettőt perjelként töltötte a közösség élén. Most saját kérésére vonult vissza, így a remeteségben Alessandro Barban - a tavaly ősszel megválasztott generális atya - vezetésével tegnap megválasztották az új priort.

Raniero Hoffman atya

A Szentlélek vezetésével eddigi oblátusrektorunkat Tisztelendő Robert Hale atyát választották meg Big Sur hatodik perjelévé! Ez már a második alkalom, hogy Robert atya vezeti a közösséget, előtte 1988 és 2000 között tette ugyanezt. Beiktatása 2011. január 25-én lesz a délelőtt 11 órakor kezdődő szentmise keretében, amit Alessandro generális atya fog végezni.

Robert Hale atya

Robert Hale atya 1959-ben lépett be New Camaldoli remeteségébe, 1965-ben tett örökfogadalmat és 1966-ban szentelték pappá. Teológiai diplomáját Collegeville-ben szerezte, majd spirituális teológiából doktorált.

Megválasztása után így fogalmazott: "Kiváltság még egyszer újra szolgálni a közösségemet. Kérlek imádkozzatok értünk és mi is imádkozunk értetek."

2012. január 17., kedd

Vértelen vértanúság: Szent Antal apát ünnepe

Szent Atanáz püspök Antal életéről szóló írása a 4. század egyik bombasikere volt. Ha mai szemmel olvassuk a hagiografikus irodalom eme klasszikusát, nem biztos, hogy érteni fogjuk korabeli népszerűségének okát. A korabeli társadalom ugyanolyan korrupt, buja és érdekek mentén szerveződő emberekből állt, mint manapság. Kár idealizálni a társadalmi viszonyokat. Egy-egy pozíció megszerzésért skrupulus nélkül nyúltak tőrért, méregért vagy bérgyilkosért. Az aszkéta azonban tisztasága, szegénysége és engedelmessége révén megújította az emberi természetet és legyőzte ezeket a csábításokat. Az aszkéta-szerzetest nem lehetett megvesztegetni, nem volt részrehajló, nem volt elcsábítható, nem volt egy pártnak sem a tagja. Ha voltak is bukott életpéldák, nem ez volt a jellemző. A nép tehát megtalálta példaképeit, hőseit, tanácsadóit. Ilyen nagy szent volt Remete Antal is.

A Maximus Daia császár idejében (308 körül) kitört keresztényüldözés alatt a vértanúság lehetőségét is vállalva erősítette és vigasztalta az alexandriai börtönökben sínylődő hitvallókat. Miután a vértanúságot - bár óhajtotta - nem nyerte el, visszatért remeteségébe és "lelkiismeretében naponta tanúságot tett" Krisztusról. Itt a legenda a tanúság kifejezést éppen a görög martürosz szóval adja vissza. Antal tehát a valóságos vértanúságot mint eszményt nem adta fel, csupán életprogrammá tette. Aszkézise, magánya, kísértései mind-mind a fehér vagy vértelen vértanúság eszközei.


Hiszen a vértanúság sokféle és rejtett formában is megtörténhet az életünkben. Így egyes írók az áldozatos és hűséges szeretetet "titkos vértanúságnak" nevezik, de nagyon beszédes "a türelem vértanúsága" kifejezés is. Az önfeláldozás rejtett útjain legyen vezetőnk a Fájdalmas Szűz, aki jó illatú áldozatokká tehet bennünket Isten előtt, de megment a hamis és rossz értelemben vett "mártírkodástól".

2012. január 16., hétfő

"Et exaltavit humiles." Szent Johanna kamalduli apáca emléknapja


A mai napon a Római Martyrologiumban: "1105-ben Róma közelében, Bagnoreában Szent Johanna szűz kamalduli apáca. Engedelmességével és alázatával tűnt ki."

Kevés történelmi adat maradt meg életéről, de ezekből tudjuk, hogy kislány korától Istennek szentelte szüzességét. A Szent Lúciáról elnevezett Bagno di Romagnaban található monostorban élt, majd halála után a templom harangjai maguktól örömteli dallamot kezdtek el játszani. Testét a városban található Mária mennybevételének szentelt bazilikában (Basilica di S. Maria Assunta) helyezték örök nyugalomra.


Ezt az egyszerű apácát, akinek szinte csak erényeit ismerjük - alázatát, engedelmességét, tisztaságát - Isten azzal dicsőítette meg, hogy testét megóvta a romlástól.

Szent Johanna emlékét őrző tábla a bazilika falán

2012. január 10., kedd

Orseolo Szent Péter emléknapja

Orseolo Péter Szent Romuald atyánk előtt

Orseolo Szent Péter velencei dózse Szent Romuald atyánk első tanítványai közé tartozott. 928 körül született egy tehetős kereskedőcsaládban Rivoalto szigetén. Vallásos nevelést kapott és feleségül vette Felicitát, Malpiero grófjának leányát, akitől egy fia (a későbbi II. Orseolo Péter dózse) és egy leánya született. 976. augusztus 12-én választotta meg a népgyűlés dózsénak. Saját költségén felépítette a lázongások miatt porig égetett Szent Márk székesegyházat. Rövid -alig két éves - uralkodása alatt nagylelkűen támogatta a szegényeket és azokat a családokat akik a háborúban mindenüket elvesztették. A jámbor Péter csak éppen annyit foglalkozott a politikával, amennyit szükségesnek érzett és ebben is a béke és kiengesztelődés útját járta. Népszerűsége hatalmasra nőtt. 978. szeptember 1-én az éj leple alatt megszökött Velencéből és a Pireneusokban fekvő Cuxa monostorában élt tovább bencés regula alatt. Szent Péter 987. január 10-én halt meg, az egyház 1731-ben avatta szentté.


Ereklyéit XV. Lajos, Franciaország királya visszavitette Velencébe, ahol a Szent Márk székesegyházban találtak örök nyugalomra.

Ereklyéi a Szent Márk székesegyház kincstárában

és az üres sírhely Cuxa monostorában.

Orseolo Szent Péter mint bűnbánó. Az ilyen ábrázolások Damiáni Szent Péter alapján úgy vélik, hogy Péter nem bírta a vállára nehezedő terhet, amiért részt vett zsarnok elődje eltávolításában és vezeklésként hagyta el a trónt.
Más hagyomány szerint Szent Romuald hatására cselekedett így.

2012. január 7., szombat

Szent Romuald ereklyetartója a nápolyi kamalduli remeteségben


Szent Romuald atyánk ereklyéit az őt ábrázoló büsztben (mellszobor) őrzik.
A felső képen a sekrestye oltára látható az ereklyével.

Itt közelebbről szemügyre vehetjük a piciny ereklyét a szobor talapzatában.

forrás:
http://acme21.blogspot.com/

2012. január 4., szerda

Erőszakkal végzett ima

A ma ünnepelt Folignói Szent Angéla írja egy lelki fiának: "Jó és kedves dolog Isten előtt, amikor az isteni kegyelem buzgóságával imádkozol, de még kedvesebb az Úr előtt, amikor a kegyelem látszólagos megfogyatkozásakor nem csökkented imádat, virrasztásaidat és jó tetteidet. Tégy úgy a kegyelem nélkül, mint azelőtt, amikor bírtad a kegyelmet. Így kitartó imáddal, virrasztásaiddal, könnyeiddel és jó cselekedeteiddel, valamint szívós állhatatosságoddal arra kényszeríted Istent, hogy visszaadja neked kegyelme melegségét és tüzét. Az erőszakkal végzett ima nagyon kedves Isten előtt."



Ezt a részletet felületesen olvasva az a benyomásunk támad, hogy a lelki szárazság elviselése nem olyan nehéz, hiszen csak kellően erőszakosnak és állhatatosnak kell lenni a jóban és Isten előbb-utóbb visszaadja azt a melegséget és lendületet, ami miatt szinte vágyunk az imára. Ha ezt tenné, akkor ezzel azt igazolná, hogy az ima "normális" és legmagasabb rendű formája az érzésekkel, könnyekkel és teljes lelki átéléssel végzett ima, a "száraz" ima pedig egy leküzdendő lépcsőfok.

Boldog Angéla azonban csak Isten kegyelméről és annak melegségéről, tüzéről beszél. Ennek pedig legfőbb hatása abban mutatkozik meg az életünkben, hogy halálunkig megőrizzük állhatatosságunkat és hitünket abban, hogy Ő a Jóság (Bonitas), ahogyan Szent Brúnó szerette hívni. A lelkünk sötétsége, elhagyatottsága, a hitből és akaratból végzett cselekedetek és imák halálunkig megmaradhatnak. Ez nem Isten kegyelmének hiánya, hanem éppen jele. Kegyelme elvezet bennünket arra a fokra, amiről Keresztes Szent János beszél.

"Tudnunk kell tehát, hogy ha a lélek végre-valahára teljesen megtér, és az Úr szolgálatára szenteli magát, Isten rendesen gyöngéden és dédelgetve kezdi meg lelki nevelését. (...) Minél jobban növekszik azonban a gyermek, annál inkább szűnik ez a kényeztetés. Az anya leteszi a földre, hadd járjon saját lábán. Egyszóval leszoktatja a gyerekségről és komolyabb tartalmasabb életre vezeti át. Ilyen gyöngéd anya az isteni kegyelem is."

A lelki éjszakát követheti enyhülés, de ez nem feltétlenül azonos az érzelmek visszanyerésével. Amikor Isten jelenlétét vagy tetszését ezek meglétéhez kötjük és az imát ennek függvényében gyakoroljuk, akkor a változatlan Istenhez a változó érzelmeket kapcsoljuk. Isten túl van az érezhető világon. Külsőleg és belsőleg is. Boldog Kalkuttai Teréz anya írja egy levelében: "Ha valaha szent lennék - biztosan a "sötétség szentje" lennék. Bizonyára mindig hiányoznék a Mennyből - hogy fényt gyújtsak azoknak, akik a földön sötétben élnek." Teréz anyát halálig tartó lelki éjszakája nem tette elkeseredetté, nem bátortalanította el, hanem hivatásának lényeges részévé vált, küldetésének legnagyobb kihívásává. Lelki vezetőinek segítségével fokozatosan ráébredt, hogy fájdalmas benső tapasztalata lényeges részét alkotja küldetése teljesítésének. Osztozott a kereszten függő Krisztus szenvedésében - különösen Jézus szomjúságát élte át, annak misztériumát, hogy Jézus minden egyes ember szeretetére és üdvözítésére vágyódik. Erről a fájdalmas, belső útról magyarul is olvashatunk a "Teréz Anya. Jöjj, légy az én világosságom! Kalkutta szentjének személyes írásai" című kötetben (Viigilia, 2008.).

Az ő kitartása a lelki éjben - Boldog Angéla szavaival - "az isteni kegyelem melegségét és tüzét" bizonyítja, amely világít a sötétségben is.