2011. július 18., hétfő

Hiányzó szentek, 1. rész: Szent Elek (Alexius) hitvalló


A zsinat utáni naptárreform fő áldozatai a római kötődésű szentek és ünnepek voltak. Addig a kalendárium és a misekönyv a stációs templomok feltüntetésével, titulus-szentjeiknek megünneplésével a hívőt újra és újra visszavezette az Örök Városba. A zsinati szel(lem)ek az egyház nemzetköziségét és egyetemességét akarták hangsúlyozni azzal, hogy új szenteket vezettek be a naptárba, de alapvetően a szentek ünneplését visszaszorították. A Szentatya a reform okozta törés illusztrálására éppen az új liturgikus naptárt hozta fel példának a Hit megünneplése című - még bíboros korában írt - könyvében. Kétségkívül nem volt indokolatlan áthelyezni például egyes szentek ünnepét haláluk pontos dátumára, de a szentek kalendáriuma már beékelődött a népi emlékezetbe és bizonyos napokat a keresztény emlékezetből tisztán tudományos kritériumok nevében egyszerűen kisepertek.

Hiába áll az 1961-es rendelkezésben (amely szintén a naptárból ilyen-olyan okokkal eltávolított ünnepeket magyarázza), hogy nem a kultuszt vagy a szent történetben való hitet törölték el, hanem csak az ünnepeket. A mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy ami kikerül a naptárból (esemény vagy szent) az menthetetlenül elfelejtődik vagy csak egy szűk réteg emlékezetében él tovább. Alexandriai Szent Katalin emléknapját például 1969-ben eltávolították a kalendáriumból, de 2002-ben visszaküzdötte magát. Hiába: akin kínzói sem fogtak ki, azon az ünnep-törlők sem tudtak.
Mostani sorozatunk kevésbé szerencsés szenteket vagy ünnepeket mutat be. A szerencsésebbek legalább a Martyrologiumban megmaradtak, a kevésbé szerencséseket századokon átívelő ünneplés, hagyomány, sőt római bazilika sem tudta megmenteni a a "jegyzékből" való kihullástól.

Tegnap emlékeztünk meg Szent Elek hitvallóról (sajnos nem tudtam akkor bejegyzést írni). A szentmise lectiója Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt leveléből való (1Tim 6,6-12a).
6Az istenfélelem természetesen nagy nyereség, ha megelégedés kíséri. 7Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, és el sem vihetünk semmit. 8Ha tehát van ennivalónk és ruházatunk, elégedjünk meg azzal. 9Mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, kelepcébe, sok haszontalan és káros kívánságba, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embert. 10Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jó néhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak. 11De te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól: igazságosságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj. 12Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet.


Bazilikája (Santi Bonifazio e Alessio all' Aventino) az Aventinus-domb legmagasabb helyén, szülőháza fölött emelkedik. Tiszteletreméltó hagyomány szerint itt laktak szülei Epiphemiusz és Aglaé. Az előkelő patrícius család sarja Elek, itt tartotta esküvőjét a 4. század végén, de a lemondás eszményétől ösztökélve eltűnt a jeles napon. Zarándok koldusként keletre indult és Edesszában telepedett le. Mária egyik temploma mellett élt remeteként 17 évig, de a hívek növekvő tiszteletétől menekülve visszatért Rómába. Szülei házához ment, ahol ismeretlen koldusként meghúzódott egy lépcső alatti üregben és újabb 17 évig tűrte a szolgaszemélyzet gúnyolódását és megvetését. Csak halálakor derült fény titkára, amikor kezében megtalálták írásbafoglalt vallomását. Az akkor uralkodó I. Ince pápa (401-417) egész kíséretével eljött ide, hogy tisztelegjen holtteste előtt.

Az iniciálé felső részén: a szolgák gúnyolják Eleket, alul: szülei felismerik őt és a pápa megtalálja életírását.

Ünnepén az 1962-es naptár szerint megemlékezést vettünk róla, ma csak Rómában van emléknapja, de neve szerepel a Martyrologiumban.

Egy zárt udvaron keresztül közelíthetjük meg szentünk templomát (ez magyarázza a fényképezés nehézségét). Homlokzata a barokk palotákéra emlékeztet, 30 méteres tornya a 12. század végén épült román stílusban.


Belépve a barokk világ művészete keveredik a nem túl szerencsés 19. századi kiegészítésekkel. A cosmata padlóból csak töredékek maradtak meg, ezért figyelmünket a Szent Elekkel kapcsolatos emlékekre összpontosítsuk.


A bejárattól rögtön balra (a bal mellékhajó végében) találjuk a legendás ereklyét, azt a lépcsőt ami alatt Elek 17 éven keresztül élt. A balról jobbra emelkedő lépcső alatt a 18. században Andrea Bergondi megformálta a zarándokruhában alvó szent alakját, aki bal kezében papírlapot tart, amelynek írásos szövege alapján halála után meg lehetett állapítani személyazonosságát.

Ha ugyanezen az oldalon (a bal mellékhajóban) elindulunk a szentély felé, két pillér között egy nyolcszögletes fehér márvány kútkávát pillantunk meg, amely egy 4,5 méter mély ciszterna fölé épült a 17. században. A hagyomány szerint ez Szent Elek szülőházának ciszternája.


A jobb kereszthajóban kis kápolnában őrzik azt a Mária-ikont, amit állítólag Szent Elek Edesszában tisztelt és Sergius damaszkuszi görög metropolita hozott Rómába a 10. században. Az eredeti kápolnát Angelo Francesco Porri apát építette 1674-ben és 1814-ben a száműzött IV. Károly spanyol király oszlopokkal tette ünnepélyessé illetve megajándékozta a kegyképet a ma is látható aranyozott kerettel.

A színes fényképek a szerző saját felvételei, a fekete-fehér képek forrása: http://www.bildindex.de/

2011. július 9., szombat

Barsi Balázs atya szentmiséje Szegeden

Kedves Barátaink,

örömmel tudatjuk, hogy 2011. augusztus 7-én, vasárnap 16:00 órakor Szegeden, az alsóvárosi ferences templomban a Havas Boldogasszony búcsú alkalmából Fr. BARSI BALÁZS OFM ferences atya, a sümegi Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplom és Kolostor elöljárója latin nyelvű szentmisét mutat be a római rítus rendkívüli formája (ú.n. tridenti rítus) szerint és szentbeszédet mond.

Plakát:

http://www.gloria.tv/?media=173808

Üdvözlettel
Aranyosi-Vitéz Gellért