2011. június 12., vasárnap

Szentlélek, a vértanúk szilárdsága

Egy ideje szokásommá vált, hogy naponta elolvassam a Római Martyrologiumban ünnepelt szentek névsorát. Ennek a "műfajnak" egyik jellegzetessége, hogy tárgyilagos és szűkszavú Isten szolgáinak ismertetésében. Mikor, hol, ki, mit csinált (1-2 mondatban). A folyamatos Martyrologium olvasás egyik előnye, hogy ha jön egy nagy ünnep - most Pünkösd - a hitvallók serege ettől függetlenül "hömpölyög", az ünnepel érintkezve pedig új aspektusát pillanthatjuk meg életüknek.

A Szentatya mai Regina Coeli imájában a vértanúk közbenjárásáért fohászkodott annak kapcsán, hogy holnap avatják boldoggá Alois Andritzki atyát. A mai napnál ezt közli a Martyrologium (2004): A 2/3. században Róma közelében, a Via Aurelia mentén , a 12. mérföldkőnél Szent Bazilidesz vértanú. Számos szent egymondatos életrajzában az a legfontosabb adat, hogy pontosan hol szenvedtek vértanúságot: január 2. - A 4. században Rómától számítva a 30. mérföldkőnél Szent Argeusz, Nárcisz és Marcellinusz vértanúk. Április 26. - A 2/3. században a Via Praenestina mentén, a 30. mérföldkőnél Szent Primitivus vértanú. És így tovább.


Földváry Miklós tavalyi hiánypótló cikkében, amelyben Róma kultikus topográfiájáról írt, ezt olvashatjuk:
"A temetőbazilikák valamiféle gyűrűt vontak Róma köré, a Városba és a Városból vezető utak mentén következetesen ott állt valamelyik, így mintegy oltalmazták a belső, tituláris egyházakat — nagy részük már elnevezésében is összekapcsolódott az úttal, amelynek mentén épült, sőt a városkaput is, amelyen az út áthaladt, a megfelelő szentről nevezték el. Északon Szent Bálint őrizte a Via Flaminiá-t, amelyen a Szent Márk-napi Litania maior búzaszentelő processziója is kivonult a Nagy Konstantin megtérésében oly nagy jelentőségű Milvius-hídig, egyébként a pogány Ambarvalia örökségeként. A Szent Priszcilla oltalmában álló, de kevésbé nevezetes Via Salaria után északkeleten Szent Ágnes temploma kapcsolódott a Via Nomentaná-hoz. Szent Lőrincé volt a Via Tiburtina, Marcellinus és Péter mártíroké a Via Labicana. Szent Sebestyén uralkodott a Via Appiá-n, a Via Ostiensis pedig szorosan összefonódott Szent Pál bazilikájával. A Trasteveréből kivezető Via Portuensis mellett állt a zsidók temetője, de Pontianus katakombája is. A nyugatra vivő Via Aurelia bazilikája Szent Pongrác temploma, fehérvasárnap stációja, majd ugyanott következett Processus és Martianus sírhelye. Végül a Szent Péter-bazilika eredetileg nem volt egyéb, mint a Via Cornelia mentén épült temetőbazilika."

A kollektív emlékezet által megőrzött vértanúság-helyek talán nem olyan impozánsak, mint a fenti ismert temetőbazilikák, de híven tanúskodnak arról a Lélekről, aki megerősítette e gyakran csak névről ismert szenteket, hogy életüket adják Krisztusért.

Nincsenek megjegyzések: