2011. június 27., hétfő

Gurki Szent Hemma ünnepe

A mai ünnepre 2005-ös zarándoklatom képei közül válogattam.
A Gurk melletti starssburgi kastélyban található Hemma-kiállítás darabjai:

A cím önmagáért beszél: járjunk Szent Hemma iskolájába: alázatosság, szegények szeretete, mély Szűzanya tisztelet

1938. január 5. - XI. Piusz pápa megerősíti Hemma kultuszát

Az alapítónő nyughelyének otthont adó templom: Gurk

Egész Karintia anyja és patrónája

A dóm főoltára a mennybe fölvett Szűzanyával

Leereszkedünk a főoltár alatti kriptába:

A "százoszlopos" kripta


Maria lactans (Szoptató Mária) kegyszobor az altemplomban (13.századból)

A kő amelyen Hemma a dóm építése alatt ült és felügyelte a munkát

A sír fölött emelkedő oltár: Hemma a halálos ágyán (1720)

oltára rejti a becses sírt:

A szarkofágot három románkori márványfigura hordozza (itt csak a középső látszik)
A kolostor folyosóján látható mind a három szobor (másolata):

2011. június 25., szombat

Kitartás az életállapotban

1394-ben a mai napon hunyt el Boldog Montaui Dorottya özvegy, reklúza. Életrajza olvasható a Diós-féle Szentek életében (2. kötet, 323-325.) vagy az interneten. Ennek elolvasása teszi érthetővé mai bejegyzésemet. Nyár lévén megkezdődtek a papszentelések és az esküvők. Az újdonsült atyák vagy házaspárok nyugtalanító tapasztalata lehet ezután, hogy elkezdenek morfondírozni - általában az első nagyobb krízis beköszöntével. Nem kellett volna mégis megnősülnöm? Talán szerzetesnek hívott az Úr és én nem figyeltem vagy ápoltam magamban ezt a hívást? Megkezdődik a másik életállapot idealizálása és az éppen aktuális hátrányainak felnagyítása. Ez a nehéz periódus termékenyítő is lehet, jól megélve és megharcolva (lelkivezető segítségével) sok későbbi kísértéstől vagy botlástól óvja meg az embert.

Dorottya cellája Marienwerderben a katedrális fala mellé építve

Sok történetet hallottam ahol a rendtársak azzal vigasztalták magukat kilépett társukat látva, hogy nem is volt szerzetesi hivatása csak az anyja kérése/nagymamája/pap példája miatt választotta a cölebsz életet. És Pisti is csak azért házasodott meg, hogy engedjen az anyjának (aki már régóta nyúzta az unokáért), apjának, aki kitagadással fenyegette és a saját gyávaságának, mert nem merte felvállalni azt, hogy neki az Úr valami mást akart adni. Ezeket meg lehet bánni, fel lehet ismerni a hibás motivációkat, de nem az életállapot-váltás a megoldás. Erre biztos valaki felhoz olyan példát, amiben a főhőst csakis ez menthette meg, de az esetek nagy százalékában csupán a kisebb ellenállás felé mozdulunk el.

Ezt tette maga Dorottya is, akinek ráadásul valódi lelki adományai voltak, de házasként engedett élete nagy kísértésének és "férjét, aki vissza akart térni Danzigba, rábeszélte, hogy utazzon egyedül, őt pedig hagyja ott ,,vinsterwaldi'' remeteségében. Adalbert beleegyezett. Leírhatatlan volt Dorottya ujjongása végre visszanyert szabadsága miatt. Amikor azonban a pár Einsiedeln plébánosa elé lépett, hogy különválásukat szentesítse, a férfi megbánta korábbi beleegyezését, a plébános pedig megparancsolta Dorottyának, hogy férjét kísérje vissza Danzigba. Egyetlen zokszó nélkül engedelmeskedett."

Van egy mondás: Nem minden szent kezdte jól, de mind jól fejezte be. Dorottya szomszédai gúnyolódásai közepette ápolta mogorva férjét és békésen tűrte nyomorúságos életkörülményeit. Hitvese halála után alig hét hónapot élt elzárt magányában, amire egész életében vágyakozott. Példája azt bizonyítja, hogy a szentség (papszentelés, házasság) kegyelme mindig megadja az erőt, hogy hűségesek és termékenyek legyünk azon a helyen ahová az Úr rendelt bennünket.

"Jámborságát a kereszten függő szegény, alázatos Úr iránti bensőséges szeretete alakította ki; eucharisztikus jelenlétét egyre elevenebben tapasztalta meg, amikor saját szenvedő létét egyesítette az ő áldozatával."

Holnap Úrnapja, kérjük közbenjárását.

2011. június 23., csütörtök

Chad Sharbel lett

A titokzatos cím nyitja egy örömteli esemény a remeteségben (New Camaldoli).

A közösséget jelenleg 16 fogadalmas alkotja: 8 atya (Bernard atya még szerepel a kiadott listán) és 7 testvér. Az egyházmegye (Monterey) kiadványa közli a teljes névsort, a közösségért végzett imám így jóval személyesebb és a nevek közelebb hozzák azokat a szerzeteseket akikkel lelki kapcsolatban vagyunk mi oblátusok szerte a világon.

Chad Allen jelölt június 19-én az esti ünnepi vesperás keretében megkezdte az újoncidőt (noviciátus) és a nagy libanoni szent Charbel Makhlouf nevét kapta. Charbel testvér neve jelzi a keleti és nyugati lelkiség közötti kapcsolatot és emlékeztet védőszentjének példájára, akit az egyház így kér zsolozsmájában:

Istenünk, te Szent Charbel Makhlouf áldozópapot a remeteség magányos harcára hívtad meg, és az életszentség sokféle adományával halmoztad el. Kérünk, add, hogy életünk keresztjeit mi is szent Fiadhoz hasonlóan készséges lélekkel vállaljuk.


2011. június 20., hétfő

Szent Romuald ünnepe

Nápolyi mester: Szent Romuald büsztje az alapjába épített ereklyetartóval

A kamalduli rend ma ünnepli alapítóját Szent Romualdot, mert az eredeti tegnapi időpont ütközött Szentháromság főünnepével. Mivel a kamalduliaknál a rendalapító napja is főünnep, a legközelebbi szabad napra áthelyezik.
Ennek alkalmából a nápolyi kamalduliak gyűjteményéből szemezgettem. (forrás: itt) A monostort már bemutattam képeslapok segítségével, most néhány kincset láthatunk. A képekre kattintva jobb felbontásban is megcsodálhatjuk őket, a forrásként megadott honlapon pedig még több - már nem szorosan vett kamalduli témájú - művet láthatunk.

Luigi Rodriguez: Keresztelő Szent János, Szent Benedek, Szent Romuald és Szent Péter

Giovan Angelo D'Amato: Romuald álma a mennyi létráról

2011. június 12., vasárnap

Szentlélek, a vértanúk szilárdsága

Egy ideje szokásommá vált, hogy naponta elolvassam a Római Martyrologiumban ünnepelt szentek névsorát. Ennek a "műfajnak" egyik jellegzetessége, hogy tárgyilagos és szűkszavú Isten szolgáinak ismertetésében. Mikor, hol, ki, mit csinált (1-2 mondatban). A folyamatos Martyrologium olvasás egyik előnye, hogy ha jön egy nagy ünnep - most Pünkösd - a hitvallók serege ettől függetlenül "hömpölyög", az ünnepel érintkezve pedig új aspektusát pillanthatjuk meg életüknek.

A Szentatya mai Regina Coeli imájában a vértanúk közbenjárásáért fohászkodott annak kapcsán, hogy holnap avatják boldoggá Alois Andritzki atyát. A mai napnál ezt közli a Martyrologium (2004): A 2/3. században Róma közelében, a Via Aurelia mentén , a 12. mérföldkőnél Szent Bazilidesz vértanú. Számos szent egymondatos életrajzában az a legfontosabb adat, hogy pontosan hol szenvedtek vértanúságot: január 2. - A 4. században Rómától számítva a 30. mérföldkőnél Szent Argeusz, Nárcisz és Marcellinusz vértanúk. Április 26. - A 2/3. században a Via Praenestina mentén, a 30. mérföldkőnél Szent Primitivus vértanú. És így tovább.


Földváry Miklós tavalyi hiánypótló cikkében, amelyben Róma kultikus topográfiájáról írt, ezt olvashatjuk:
"A temetőbazilikák valamiféle gyűrűt vontak Róma köré, a Városba és a Városból vezető utak mentén következetesen ott állt valamelyik, így mintegy oltalmazták a belső, tituláris egyházakat — nagy részük már elnevezésében is összekapcsolódott az úttal, amelynek mentén épült, sőt a városkaput is, amelyen az út áthaladt, a megfelelő szentről nevezték el. Északon Szent Bálint őrizte a Via Flaminiá-t, amelyen a Szent Márk-napi Litania maior búzaszentelő processziója is kivonult a Nagy Konstantin megtérésében oly nagy jelentőségű Milvius-hídig, egyébként a pogány Ambarvalia örökségeként. A Szent Priszcilla oltalmában álló, de kevésbé nevezetes Via Salaria után északkeleten Szent Ágnes temploma kapcsolódott a Via Nomentaná-hoz. Szent Lőrincé volt a Via Tiburtina, Marcellinus és Péter mártíroké a Via Labicana. Szent Sebestyén uralkodott a Via Appiá-n, a Via Ostiensis pedig szorosan összefonódott Szent Pál bazilikájával. A Trasteveréből kivezető Via Portuensis mellett állt a zsidók temetője, de Pontianus katakombája is. A nyugatra vivő Via Aurelia bazilikája Szent Pongrác temploma, fehérvasárnap stációja, majd ugyanott következett Processus és Martianus sírhelye. Végül a Szent Péter-bazilika eredetileg nem volt egyéb, mint a Via Cornelia mentén épült temetőbazilika."

A kollektív emlékezet által megőrzött vértanúság-helyek talán nem olyan impozánsak, mint a fenti ismert temetőbazilikák, de híven tanúskodnak arról a Lélekről, aki megerősítette e gyakran csak névről ismert szenteket, hogy életüket adják Krisztusért.