2011. november 22., kedd

Adventi útravaló



Miután az üzletek már Mindenszentek napjától karácsonyi díszben pompáznak és a boltokban télapók, karácsonyi díszek és akciók csábítanak, nem könnyű tudatosítani, hogy az advent szombat este az első vesperással kezdődik. Advent és nagyböjt előtt szokásommá vált, hogy lelkiatyámtól egy "igét kérjek". Ez az ige kísér végig a négy héten, ezt mondogatom. Egyes szerzők ezt ruminálásnak (kérődzésnek) hívják. Fogok egy igét és ízlelgetem, elmélkedem rajta, újra és újra forgatom a lelkemben. Hasonlóan Máriához, Isten Anyjához, aki megőrizte szívében Fiának szavait (Lk 2,51). Ha nincs lelkivezetőnk választhatunk az adventi antifónák közül egyet. Mivel az új zsolozsmában ezek számát erősen megcsonkították, a régiből is merítek:

Ama napon édesség csepeg majd a hegyekről, tej és méz a halmokról, alleluja.

Íme, jön az Úr és vele minden szentjei: és nagy fényesség támad ama napon, alleluja.

Minden szomjúhozó jöjjön a forráshoz: keressétek az Urat, amíg található, alleluja.

Várom az én Uramat, Üdvözítőmet, és virrasztva köszöntöm, ha közelg, alleluja.

Íme, megjelenik az Úr, és nem ámít: még ha meg is várakoztat, türelemmel várd, mert eljön, és nem késlekedik, alleluja.

Íme eljön a mi Urunk hatalommal, és megvilágosítja az ő szolgáinak szemét, alleluja.

Fölötted, Jeruzsálem, fölkel az Úr, és az ő dicsősége megnyilvánul rajtad.

Mondjátok a kicsinyhitűeknek: ne csüggedjetek, íme jön a mi Urunk, Istenünk.

Eljön az Úr és nem késlekedik; megvilágítja a sötétség rejtett zugait, és kijelenti magát minden népnek, alleluja.

Vigasztalódj meg, vigasztalódj meg én népem, mondja az Úr, a ti Istenetek.

Örömmel merítek vizet az Üdvözítő forrásaiból.

Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt.

Hadd ismerjük meg, Uram, utadat a földön és segítségedet az összes nemzetek között.

Kinézek az Úr elé, s várok az én üdvözítő Istenemre.