2010. november 22., hétfő

Látogatás Szent Cecília római templomában


Nyári római zarándoklatom alkalmával a ma ünnepelt Szent Cecília templomát is felkerestem a Trastevere városnegyedben. Szűk utcákon lehet eljutni hozzá és díszes barokk kapu rejti el. Ezen belépve egy négyszögletű virágoskertbe jutunk, amely Ferdinando Fuga műve 1741-ből. Közepén egy ősi, római márványkancsóból víz csobog. A templomot és a hozzá épült kolostort a bencés apácák gondozzák. Egy másik ókeresztény vértanú Ágnes napján az általuk nevelt bárányokat megáldja a Szentatya, hogy gyapjukból pallium készülhessen az újonnan kinevezett érsekek részére. Hírek és képek (a bárányokról is) honlapjukon: http://www.benedettinesantacecilia.it/ .


Cecília legendáját könnyen elérhetjük az interneten vagy Szentek életében, erre most csak részben utalok. A mai bazilika a 9. század elején épült, ekkor ugyanis I. Pasqualis pápa idehozatta a Callixtus-féle katakombából Szent Cecília testét. Ezt az ősi bazilikát a 18. században barokk ruhába öltöztették. A vértanú cipruskoporsóját Sfondrati bíboros 1599. szeptember 21-én fölnyittatta és mindenki meglepetésére épségben pillantották meg a szűz testét. Egész Róma összefutott a csodás látványra. Egy pár napig csodálhatták a romlatlan ereklyét, majd visszahelyezték. Stefano Maderno a híres szobrász is a csodálók között volt, lerajzolta majd kifaragta márványból a feledhetetlen látványt.


A Szent alakját bokáig érő, fátyolos ruha borítja. Kifordított fejét kendő takarja, csak a nyakát látjuk, rajta a pallósvágás nyoma. Jobb oldalára dőlve kissé felhúzza térdeit, két kinyújtott karján a kézujjak titkos szimbólumot mutatnak. Három kinyújtott ujja a Szentháromságot vallja meg még halálában is (három napig szenvedett).


A sír fölött Arnolfo Cambio 1293-ban készült, csúcsíves mennyezetű főoltárát látjuk, a főhajó apszisában pedig a 9. század gyönyörű mozaikját. Középen az áldókezű, szakállas Krisztus, két oldalán az apostolfejedelmekkel. Cecíliát könnyen megtaláljuk: koronát visel és a templomépíttető I. Paqualis pápa vállára teszi egyik kezét.


Pár euró ellenében az egyik nővér leenged a kriptába. Itt az ásatások során feltárt hatalmas mennyiségű római leletanyagot néztük meg - a templom Valerián (Cecília férje) háza fölé épült. Az ásatások szinte az egész bazilika alatti részt feltárták, a nyirkos levegő a kripta mennyezetébe (ami egyben a főhajó padlója) illesztett szellőző rácsokon keresztül illan el.


A feltárás végén elérünk a főoltár alá. Itt találjuk Cecília sírkápolnáját, amelyet 1901-ben bizánci oszloperdővé varázsoltak.



A főoltár fölötti ablakszerű fülkében egymás fölött három egyszerű márványkoporsó közül a legfelső rejti Szent Cecília ereklyéit. Vajon ma még épségben lehetnek?

A fényképek a szerző saját felvételei.

Nincsenek megjegyzések: