2010. november 28., vasárnap

Jászolereklye Rómában

Az egyházi év első napján az Egyház a S. Maria Maggiore bazilikában tartja a stációs misét, azaz lélekben ide szeretné elvezetni a hívőt. Ennek oka, hogy itt őrzik Krisztus jászlának (Sacra Culla) ereklyéit. A főoltár alatti kriptában, annak az ősi kápolnának a maradványait találjuk, amit még III. Sixtus pápa építtetett a betlehemi barlang mintájára és amiben később az idehozott jászolereklyéket tisztelték.


A kápolna oltárán egy márványtalapzaton álló, színezüst és aranyozott tartóba helyezett kristály urnát látunk, amit angyalok és virágfüzérek vesznek körül. Efölött a gyermek Jézus bal kezére támaszkodó, jobbjával pedig áldó, természetes nagyságú alakja szintén színezüstből. Az egész ereklyetartó a francia Joseph Valadier mesterműve 1801-ből. Maga VII. Piusz pápa helyezte el benne a legendás ereklyéket 1802. december 23-án.


Mi van benne? A fényképen csak éppen látszik valami az öt különböző hosszúságú és szélességű jávorfa lécdarabból. A legnagyobb 80 cm hosszú. Betlehemből kerültek Rómába a 7. század első felében. Már Origenész (185-255) említi a Celsus elleni művében: "Betlehemben mutatják azt a barlangot, amelyben Jézus született, és a barlangban azt a jászolt, amelyben pólyába takarva feküdt." A legfontosabb tanú Szent Jeromos, aki hosszú éveken át élt és dolgozott Betlehemben, többször megemlíti a jászolereklyét, ami előtt annyiszor imádkozott. "Meg tudjuk mutatni neked az Üdvözítő barlangját és azt a jászolt, amiben gyermekként sírdogált..." (levél Marcellához). A VII. század közepétől nem említik a szentföldi zarándokok, de ugyanekkor megkezdődik a tisztelete Rómában. Valószínűsíthetjük, hogy a növekvő szaracén veszély elől I. Teodor pápa hozatta az Örök Városba. A Mária Bazilikának ettől fogva az "ad Praesepe" (a jászolhoz) az állandó jelzője.

2010. november 22., hétfő

Látogatás Szent Cecília római templomában


Nyári római zarándoklatom alkalmával a ma ünnepelt Szent Cecília templomát is felkerestem a Trastevere városnegyedben. Szűk utcákon lehet eljutni hozzá és díszes barokk kapu rejti el. Ezen belépve egy négyszögletű virágoskertbe jutunk, amely Ferdinando Fuga műve 1741-ből. Közepén egy ősi, római márványkancsóból víz csobog. A templomot és a hozzá épült kolostort a bencés apácák gondozzák. Egy másik ókeresztény vértanú Ágnes napján az általuk nevelt bárányokat megáldja a Szentatya, hogy gyapjukból pallium készülhessen az újonnan kinevezett érsekek részére. Hírek és képek (a bárányokról is) honlapjukon: http://www.benedettinesantacecilia.it/ .


Cecília legendáját könnyen elérhetjük az interneten vagy Szentek életében, erre most csak részben utalok. A mai bazilika a 9. század elején épült, ekkor ugyanis I. Pasqualis pápa idehozatta a Callixtus-féle katakombából Szent Cecília testét. Ezt az ősi bazilikát a 18. században barokk ruhába öltöztették. A vértanú cipruskoporsóját Sfondrati bíboros 1599. szeptember 21-én fölnyittatta és mindenki meglepetésére épségben pillantották meg a szűz testét. Egész Róma összefutott a csodás látványra. Egy pár napig csodálhatták a romlatlan ereklyét, majd visszahelyezték. Stefano Maderno a híres szobrász is a csodálók között volt, lerajzolta majd kifaragta márványból a feledhetetlen látványt.


A Szent alakját bokáig érő, fátyolos ruha borítja. Kifordított fejét kendő takarja, csak a nyakát látjuk, rajta a pallósvágás nyoma. Jobb oldalára dőlve kissé felhúzza térdeit, két kinyújtott karján a kézujjak titkos szimbólumot mutatnak. Három kinyújtott ujja a Szentháromságot vallja meg még halálában is (három napig szenvedett).


A sír fölött Arnolfo Cambio 1293-ban készült, csúcsíves mennyezetű főoltárát látjuk, a főhajó apszisában pedig a 9. század gyönyörű mozaikját. Középen az áldókezű, szakállas Krisztus, két oldalán az apostolfejedelmekkel. Cecíliát könnyen megtaláljuk: koronát visel és a templomépíttető I. Paqualis pápa vállára teszi egyik kezét.


Pár euró ellenében az egyik nővér leenged a kriptába. Itt az ásatások során feltárt hatalmas mennyiségű római leletanyagot néztük meg - a templom Valerián (Cecília férje) háza fölé épült. Az ásatások szinte az egész bazilika alatti részt feltárták, a nyirkos levegő a kripta mennyezetébe (ami egyben a főhajó padlója) illesztett szellőző rácsokon keresztül illan el.


A feltárás végén elérünk a főoltár alá. Itt találjuk Cecília sírkápolnáját, amelyet 1901-ben bizánci oszloperdővé varázsoltak.



A főoltár fölötti ablakszerű fülkében egymás fölött három egyszerű márványkoporsó közül a legfelső rejti Szent Cecília ereklyéit. Vajon ma még épségben lehetnek?

A fényképek a szerző saját felvételei.

2010. november 21., vasárnap

Egymásból élünk


"A II. vatikáni zsinat után a forrásokhoz szerettünk volna visszamenni. Ez az irány alapvetően jó, de nem vettük észre, milyen hatalmas veszélyek leselkednek ránk.
Az első, hogy előre kész elvárásaink alapján feltárt és értelmezett forrásokhoz tértünk vissza. Gondolok itt arra a képre, amelyet kialakítottunk magunknak arról, ahogyan az ősegyház ünnepelte az Eucharisztiát.
Másodszor, hogy végső forrásnak tekintettünk olyan mélyrétegeket, amelyek még nem a Forrás - például egy rendalapító írásait, amikor a rendalapító egyébről sem beszél, mint Jézus Krisztusról, akinek ő a Szentlélekben kortársa.
Harmadszor, hogy hajlamosak vagyunk mindazt, ami a forrás után van: a patakot és a folyót elvetni, mintha okvetlenül szennyezett volna, és már semmi sem lenne benne a Forrás tiszta vizéből. Mintha az Egyház Lelke, Jézus Krisztus Lelke - aki minden nemzedéket, minden szentségre törekvő gyermekét közvetlenül táplálja a Forrásból, sőt, a szívében az élő vizek forrásait fakasztja - nem gondoskodna arról, hogy a szenthagyomány folyója a Forrás vizét juttassa el nekünk.
Ebből fakadt, hogy közvetlen elődeinket lenéztük. Az ő kereszténységük nem tűnt vonzó kereszténységnek, szerzetességük igazi szerzetességnek. Tévedtünk: rengeteget kaptunk tőlük. Amint a szülők közvetítésével kap az ember az emberiség javaiból a legtöbbet, úgy mi is az előző nemzedéktől, amely fölnevelt minket." (Barsi Balázs: Krisztus békéje. Egy ferences novíciusmester naplójából. Kecskemét 2010)

2010. november 20., szombat

Levelek a gyermek Jézushoz

A Szentatya a Prágai Kisjézus szobra előtt imádkozik
A kép forrása: http://www.daylife.com

Az egyik honlapon olvastam az alábbi bejegyzést: "G. atya mondta, hogy az emberek hitének csökkenésében nagy szerepet játszik a „Jézuska”-fogalom, és minden, ami ezzel kapcsolatos."

Ez a "minden" szó kissé túláltalánosító ebben a szövegkörnyezetben. Csak semmi érzelgősség? Jó katolikus adventben főleg az eszkatologikus eljövetelre fordítja a figyelmét? A szekularizált gondolkodás torzulásait ezen a téren nem szeretném hosszasan ecsetelni. Akinek van szeme látja és szomorkodik. Magukat hívőnek tartó katolikusok valóban gyakran fokozzák le Jézust Jézuskává. Nagyon rosszul cseng. De miért lenne rossz a gyermek Jézus esetlegesen bizalmas, érzelemmel teli tisztelete bizonyos megszentelt keretek között, (horribile dictu) gyermeki gesztusokkal?

A kisded Jézus tisztelete a barokk korban összekapcsolódott a kereszt vagy a korona szimbólumával. Az üzenet egyértelmű volt a hívő számára és megóvta a tévutaktól: akit itt látsz pihenni a szalmán, a kereszten fog szenvedni; akit itt bájos gyermekként szemlélsz, a világ Ura és mindeneket kormányoz. A 20. század elején újév alkalmából még szívesen küldtek olyan képeslapot egymásnak az emberek, amin a kereszten alvó Gyermek képével kívánták egymásnak Isten áldását.


A gyermek Jézus egy híres kegyszobra az ausztriai Christkindl búcsújáróhelyén, kereszttel és töviskoronával ábrázolja a Megváltót és az alábbi hagyomány fűződik hozzá: A 17. század végén élt Ferdinand Sertl toronyőr és karmester, aki epilepsziában szenvedett. Az Steyr melletti erdőben egy viasz kis Jézust tett egy fenyőtő mélyedésébe és meggyógyult. Az alig 10 cm-es szobrocska immár 300 éve zarándokok közkedvelt célpontja. Az ereklyetartóba helyezett szobrocska egy gömb alakú tabernákulumon áll, mint az egész Föld uralkodója. 1950 óta egy kis postahivatal is üzemel a faluban, amely nemzetközi hírnévre tett szert (sokan írnak ide karácsony alkalmával) és éppen a tegnapi napon nyitott ki a 2010-es karácsonyi ünnepkörre: http://www.christkindl.at/

forrás: Wikipédia

Egy másik híres kegyszobor Rómában az Ara Coeli ferences templom mellékkápolnájában látható. Ő a híres-neves Bambino, akihez naponta érkeznek levelek a világ minden tájáról. A barátok mindet összegyűjtik és az oltárra teszik, majd egy idő elteltével elégetik őket. A levelek írói - köztük e soroké - bíznak e kicsiny, de mégis oly hatalmas Közbánjáró kegyességében és gondviselésében.

A blog szerzője a zöld borítékban saját kéréseit helyezi a Bambino lábaihoz.


A gyermek Jézus tisztelete az egyház által jóváhagyott búcsújáró helyeken, azzal a kegyelemmel ajándékozza meg a zarándokot, hogy jobban megérti Krisztus szavait: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad." (Mt 11,25)