2010. augusztus 13., péntek

Bizánci falfestmény a hírekből és személyesen

Július végén hozta le a Magyar Kurír ezt a művészettörténetileg érdekes hírt és Rómában személyesen is megnézhettem a szóban forgó leletet. A fénykép minősége nem a legjobb, így sikerült:)

A római hét domb egyikén, az Aventinus-dombon található Santa Sabina ókeresztény bazilika restaurálása folyamán a szakértők egy VII. századi bizánci falfestményt találtak a templom előcsarnokában.

A négyszer három méteres fogadalmi képet a fából készült főkapu közvetlen közelében találták meg, mintegy 4 méter magasan a földszinttől – számolt be a felfedezésről Manuela Giannandrea, a római La Sapienza Egyetem középkori művészettörténet-tanára.

Az ábrázolás közepén mandorlába helyezve Szűz Máriát láthatjuk a kisded Jézussal. Jobbján és balján Szent Péter és Szent Pál foglal helyet, akik mellett egy-egy szent nő látható: nagy valószínűséggel a bazilika védőszentje, Sabina, valamint szolgálóleánya, aki áttérve a kereszténységre, vértanúhalált halt. Az ábrázoláson szereplő három férfialak glóriája négyzetalakú, mely a középkori ikonográfiában arra utal, hogy a kép készültekor még éltek. A falfestményen látható szöveg szerint Teodor főpresbiter és György presbiter készíttette a fogadalmi freskót, miután 680-ban részt vettek a harmadik konstantinápolyi zsinaton.

A kép ikonográfiájáról szólva Manuela Giannandrea elmondta: mint ahogyan ez a freskó is nagyon jól mutatja a kora-középkori és a bizánci festészetet igen gazdag ábrázolásmód jellemezte, annak ellenére, hogy azt a hozzáértők gyakran egyszerű jelzőkkel illetik. Jól látható ez Szűz Mária gyengéd és kedves arcán vagy a többi figura felismerhetőségén, mely a valódi és természetes megjelenésre törekedett. A falfestmény azért is jelentős – tette hozzá a művészettörténész-szakértő – mivel a kora-középkori, ill. bizánci művészet igen kevés festészeti emléke maradt ránk, ezért egy ilyen freskó előkerülése valóban csodálatos esemény.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

2010. augusztus 12., csütörtök

Modern remeték

Az augusztusi Szabad Föld egy olasz kutatásra hivatkozva arról számol be, hogy évről évre mind többen választják a remeték életét Olaszországban. A bolognai egyetem szociológusa, aki 37 remetét keresett fel úgy látja, hogy ennek az életformának a reneszánsza tiltakozás az egyház túlzónak tartott aktivitása és az önzővé vált társadalom ellen.

A tanulmányból kiderül, hogy az olasz remeték többsége Lombardiából származik, és olyan nagyvárosokban él, mint Róma és Bologna. Föltűnő, hogy nagy részük korábban értelmiségi foglalkozást űzött, tanár, mérnök vagy éppen orvos volt. Mostani szerény életvitelükhöz, kisebb kézműves munkákból és adományokból szereznek pénzt. Amíg Olaszországban kettőszáz körüli igazi remetéről tudnak, addig Franciaországban számuk a háromszázat közelíti. Németországban a hivatalos felmérések szerint csak nyolcvanan remetéskednek, az Egyesült Államokban viszont ötszázan, és világviszonylatban több közöttük a nő, mint a férfi.