2010. június 13., vasárnap

Megkeresi, ami elveszett

"Szívének szándéka nemzedékről-nemzedékre, hogy megmentse a haláltól lelküket és éhínség idején táplálja őket." (Zsolt 32,11. 19) Ezt a gyönyörű zsoltárverset énekeljük Jézus Szentséges Szívének ünnepén és annak nyolcadában. A Pünkösd utáni 3. vasárnap evangéliuma a Jó Pásztort mutatja be, aki a többi kilencvenkilenc juhát hátrahagyva elmegy megkeresni az elveszettet. Bemutatja a drachmáját kereső asszonyt, aki világot gyújt, kisöpri a házat és szorgalmasan kutatja az elkallódott pénzt.
Ezek után az elveszett tárgyak után, a tékozló fiú példabeszéde következik Lukács evangéliumában. De vajon nem lenne pontosabb az elveszett fiúról beszélni a fenti példázatok analógiájára? A három tanításban az a közös, hogy a "szereplők" nincsenek a helyükön. A juh elszakadt a nyájtól. Nem figyelt vagy kövérebb legelők vonzották. A drachma szőrén-szálán eltűnt az erszényből, pedig csak a többiekkel együtt képez számottevő értéket.

A tékozló fiú pedig rossz társaságba keveredve elveszíti örökségét és éhezik.

"Szívének szándéka nemzedékről-nemzedékre, hogy megmentse a haláltól lelküket és éhínség idején táplálja őket."


A Nagyházi Galéria évekkel ezelőtti árverésén tűnt fel ez a kép, amely Krisztust Jó Pásztorként ábrázolja. Nem csupán terelgeti a juhokat, de Szentséges Szívével és a tarisznyájában megbúvó Eucharisztiával - azaz Önmagával - táplálja is őket.


Isten Szent Szülőjét is ábrázolják pásztorként, aki juhait gyengéden szereti és megvédi őket a Gonosztól. Az 1962-es Misekönyv még megemlékezik erről az ünnepről szeptember 4-én (saját könyörgéssel): B. Mariae Virg. Divini Pastoris Matris. A képtípus is innen kapta nevét: Divina Pastora.


Az öt Szent Sebről nevezett Szent Mária Franciska stigmatizált ferences harmadrendi egy Divina Pastora kép előtt imádkozik (1715-1791)

Nincsenek megjegyzések: