2010. június 24., csütörtök

2010. június 22., kedd

Fotómodell Camaldoliban

forrás: flickr.com

A cím szándékosan megtévesztő. Nem holmi ledéren öltözött, anorexiás ifjú hölgyről szól a poszt, hanem egy háromszáz éves testes gesztenyefáról. Miraglia - merthogy róla van szó - nevét a mezőgazdasági minisztérium vezetőjének felesége - Elena Miraglia asszony után kapta a 19. század végén. Törzsének átmérője több, mint húsz méter, a törzsében nyílt hasadék 10 méter magas és másfél méter mély.


Ez utóbbi "szépséghiba" teszi fotómodellünket oly keresetté. Olvasó és imádkozó kamalduli szerzetesek tucatjai álltak már be ide valamely könyv illusztrációjának kedvéért vagy képeslap fotóért.


A turisták sem hagyják ki a képet Miragliáról, ezért a Camaldoli közelében fekvő nemzeti park gondozói kerítéssel védik a gombáktól, vadállatoktól és az időjárástól amúgy is megtépázott "öreg hölgyet". Mindazonáltal a gesztenyefa él, a nedvkeringés a fennmaradásához szükséges tápanyagokat még egészen a csúcsig képes eljuttatni.

forrás: flickr.com

Ha valaki fellapozza Puskely Mária klasszikussá vált Szerzetesek című könyvét (1990), akkor a kamalduliakat ismertető lapokon Miraglia fogja köszönteni - természetesen egy imádkozó kamaldulival .

2010. június 19., szombat

Aki szívén viselte az Eucharisztiát

Egy nevezetes eucharisztikus csoda, a ma ünnepelt Falconieri Szent Juliannával éppen ezen a napon történt 1341-ben.


Firenzében született előkelő családban. Apja fiatalabb éveiben könnyelmű életet folytatott. Az öregkor küszöbén azonban magábaszállt. Testvérének, boldog Falconieri Eleknek, a szervita rend egyik alapítójának figyelmezetetései is segítették a megtérésben. Rómába ment, meggyónt IV. Orbán pápának. Megtérését komolyan vette és Firenzében hatalmas templomot építtetett a Boldogságos Szűz tiszteletére. Házassága eddig gyermektelen volt, most öregkorára megszületett leánya, Julianna. Nagybátyja Falconieri Elek azt mondta róla, hogy édesanyja nem is leányt, hanem angyalt hozott a világra.

Tizenöt éves korában lemondott örökségéről és Benizzi Szent Fülöp kezéből elsőnek vette fel a "köpenyesek" (mantelláták), a szerviták harmadrendjének ruháját. Haláláig szüleinek házában élt állandó böjtben és szigorú önmegtagadásban. Emiatt súlyos gyomorbajban szenvedett és halála közeledtével az Oltáriszentséget sem tudta magához venni. Kérte tehát lelkiatyját, hogy hozza be a szobájába. Ha már nem tudja magához venni, kérte terítsenek a keblére egy korporálét s tegyék oda a szentostyát. Ezt is megtették. Ekkor történt az ostya-csoda, amelyet az Egyház imádsága és a breviárium említenek: a szentostya eltűnt, ő pedig mosolygó arccal elszenderült. Holttestén, szíve fölött bevésődve ott látták a szentostya lenyomatát, rajta a kereszttel.

Pier Leone Ghezzi: Szent Julianna megkapja a harmadrend szabályzatát, 1725 körül (Róma, S. Marcello al Corso)

Benizzi Szent Fülöpnek Falconieri Szent Juliannának adott tanácsai:

A harmadrendiek tartsák folyton szem előtt, hogy az ő hivatásuk e világon a küzdés és az ő saját rossz hajlamaik legyőzése.
Hogy magukat a fájdalmas Anyához hasonlóvá tegyék, becsüljék a fájdalmat többre az örömnél, a világi szórakozások Isten szolgálatával nem egyeztethetők össze.
Családjuk körében szeretettel működjenek és a gyakran zavart okozó fölösleges aggodalmaktól tartózkodjanak.
Ájtatosságaik végzését hozzák összhangba a család békéjével, mert Istennek szolgálata - a bűnt kivéve - mindennel összeegyeztethető, a rendes kötelességek teljesítését pedig sohasem akadályozza.
A világ gyakran gúnyolja az ájtatos, visszavonult lelkeket: de ők ne törődjenek azzal és jusson eszükbe mindig az Apostol szava: "Ha én az embereknek óhajtanék tetszeni, nem lennék Krisztus szolgája."
Iparkodjanak mindig hasznosan foglalkozni, mert a tétlenségből sok rossz fakad s az üres szív gyakran világi hiúságokkal telik meg.
Szomorúságaikban forduljanak Istenhez s a szomorúak vigasztalójához, a fájdalmas Szűzanyához, nem pedig a gyarló teremtményekhez.
Kerüljék a világ nagyrabecsülését, de az ájtatosság örve alatt sohasem vessék meg embertársaikat.
(forrás: A szerviták világi harmadrendjének kézikönyve, Budapest 1943.)

Ó Isten dicső szent szüze, Szent Julianna, ki mennyei Jegyesed szerelmétől lángolva a földi vágyaknak erős lélekkel ellenálltál, nyerd meg nekünk isteni Jegyesedtől azt a kegyelmet, hogy végső halálküzdelmünkben hatalmas Urunkat, Jézus Krisztust az Oltáriszentségben magunkhoz vehessük és Őt a mennyei hazában örökkétartó örömök közt szemlélhessük. Ámen.

2010. június 18., péntek

Szent Romuald ünnepének vigiliája

Pasqualino Rossi: Szent Romuald halála (1680 körül)

Romuald három évig tartózkodott Parenzo város határában, ahol az első évben kolostort alapított, és apátot meg testvéreket küldött oda. Két évig pedig teljes visszavonultságban élt. Eközben az isteni kegyelem a tökéletesség oly magas fokára emelte, hogy a Szentlélek sugallatára előre látott több eljövendő dolgot; értelmének fényével pedig behatolt az Ó- és Újszövetség rejtett titkaiba.


Az isteni dolgokat szemlélve gyakran olyan mély elragadtatásba esett, hogy szinte teljesen elmerült a könnyek záporában. Közben az isteni szeretet kimondhatatlan hevületében így kiáltozott: Drága Jézusom, édes mézem, kimondhatatlan vágyam, szentek édessége, angyalok gyönyörűsége, én mindenem! Szinte lehetetlen kifejezni emberi szóval mindazt az érzést, amely a Szentlélek ihletésére ujjongó szavakban előtört szívéből.


Mindenütt, ahol letelepedett ez a szent férfiú, először is egy kicsi hajlékot épített, kápolnával és oltárral, majd bezárkózott ide, és visszavonult az emberektől.


Sok helyütt lakott így. Amikor élete végét közeledni érezte, visszavonult az általa alapított Val di Castro kolostorba. Ott várta az órát, amelynek közelségéről már nem volt kétsége. Kicsi hajlékot épített magának kápolnával, hogy ott bezárkózva csendben virrasszon egészen haláláig.


Amikor pedig kész volt a kis hajlék, és lelke is felkészült a végső visszavonulásra, testét kínok lepték meg, egyre fokozódó gyötrelmekkel. A betegség mellett öreg kora is terhelte. Egyik napon testi ereje kezdte lassan elhagyni, és betegségének súlya végképp kimerítette. Alkonyodott, a nap leszállni készült. Ő pedig meghagyta két segítőtestvérének, hogy menjenek ki és zárják be maguk után az ajtót. Csak hajnalban térjenek vissza hozzá, amikor majd elvégezték a zsolozsmát. A testvérek azonban életéért aggódva nem szívesen távoztak. Nem is tértek mindjárt nyugovóra, hanem a mester halálától tartva a kunyhó közelében titokban őrséget álltak, hiszen ő értékes kincs volt számukra, így várakoztak egy ideig, figyelmesen hallgatózva. Mivel már semmi nesz nem hallatszott, sem mozgás, sem hang, ebből megsejtve, ami bekövetkezett, az ajtót megzörgetve besiettek. Világot gyújtottak, és ott találták a földön fekve a Szent holttestét, akinek boldog lelke már a mennybe szállt. Ott feküdt, mint egy elhagyott égi drágagyöngy, várva, hogy illő tisztelettel felkerüljön a nagy Király kincsesházába.


(a Damiáni Szent Péter által írt életrajzából)

2010. június 17., csütörtök

Kamalduliak a világban

Amerikai Egyesült Államok

Sister Mary Donald Corcoran - Transfiguration Monastery perjelnője


Remeték csoportja Big Sur környékén (Kalifornia)

Brazília

A Mosterio da Transfiguracao (Brazília) szerzetesei

Brazil kamalduli nővérek


Olaszország

P. Innocenzo Gargano - a San Gregorio al Celio monostor perjele (Róma)

Lorenzo Saraceno - remete, San Giorgio di Bardolino

Camaldoli - remeteség

Lengyelország


2010. június 16., szerda

Szentmise Szent Romuald tiszteletére


Vasárnap - azaz június 20-án - a budapesti Nagyboldogasszony Főplébániatemplomban fél négykor Ervin atya szentmisét mutat be Szent Romuald tiszteletére. A mise Pünkösd utáni 4. vasárnapról lesz, az intenció szerint a rendalapító atya tiszteletére felajánlva. Ugyanis előző nap, június 19-én ünnepeljük Romuald transitusát (világból való távozását).

Istenünk, te Szent Romuald apát által Egyházadban megújítottad a remeteéletet. Adj erőt, hogy önmagunkat megtagadva Krisztust kövessük, és így méltók legyünk bejutni mennyei országodba. A mi Urunk.

2010. június 13., vasárnap

Megkeresi, ami elveszett

"Szívének szándéka nemzedékről-nemzedékre, hogy megmentse a haláltól lelküket és éhínség idején táplálja őket." (Zsolt 32,11. 19) Ezt a gyönyörű zsoltárverset énekeljük Jézus Szentséges Szívének ünnepén és annak nyolcadában. A Pünkösd utáni 3. vasárnap evangéliuma a Jó Pásztort mutatja be, aki a többi kilencvenkilenc juhát hátrahagyva elmegy megkeresni az elveszettet. Bemutatja a drachmáját kereső asszonyt, aki világot gyújt, kisöpri a házat és szorgalmasan kutatja az elkallódott pénzt.
Ezek után az elveszett tárgyak után, a tékozló fiú példabeszéde következik Lukács evangéliumában. De vajon nem lenne pontosabb az elveszett fiúról beszélni a fenti példázatok analógiájára? A három tanításban az a közös, hogy a "szereplők" nincsenek a helyükön. A juh elszakadt a nyájtól. Nem figyelt vagy kövérebb legelők vonzották. A drachma szőrén-szálán eltűnt az erszényből, pedig csak a többiekkel együtt képez számottevő értéket.

A tékozló fiú pedig rossz társaságba keveredve elveszíti örökségét és éhezik.

"Szívének szándéka nemzedékről-nemzedékre, hogy megmentse a haláltól lelküket és éhínség idején táplálja őket."


A Nagyházi Galéria évekkel ezelőtti árverésén tűnt fel ez a kép, amely Krisztust Jó Pásztorként ábrázolja. Nem csupán terelgeti a juhokat, de Szentséges Szívével és a tarisznyájában megbúvó Eucharisztiával - azaz Önmagával - táplálja is őket.


Isten Szent Szülőjét is ábrázolják pásztorként, aki juhait gyengéden szereti és megvédi őket a Gonosztól. Az 1962-es Misekönyv még megemlékezik erről az ünnepről szeptember 4-én (saját könyörgéssel): B. Mariae Virg. Divini Pastoris Matris. A képtípus is innen kapta nevét: Divina Pastora.


Az öt Szent Sebről nevezett Szent Mária Franciska stigmatizált ferences harmadrendi egy Divina Pastora kép előtt imádkozik (1715-1791)

2010. június 11., péntek

Szent Claudio de la Colombiére atya elvei és tanácsai


Ha Isten egyszer a lélek urává lett, nem marad abban tétlen. (14. lev.)
Ne kívánja nyugtalanságában megtudni, vajon igazi-e a szeretet, amellyel Istent szereti. Szeresse csak Őt a homályban és bizonytalanságban is, amelybe önt helyezte. (53. lev.)
Azt kérdezi tőlem, mihez nem szabad ragaszkodnia? Semmihez sem szabad szívünket kötnünk, sem szülőkhöz, sem lelkiatyához, sem a belső vigasztalásokhoz. (47. lev.)
Minden rossz, amit eddig tett, semmi a bizalmatlansághoz képest. (115. lev.)
Szerencsés gyengeség az, amely alázatosságra tanít és arra kényszerít, hogy minden reményünket Istenbe helyezzük. (92. lev.)
Isten minden léleknek rendel olyan lelkiatyát, akit senki más nem tud helyettesíteni, bármennyivel értékesebb is legyen. (48. lev.)
Isten szent jelenlétéről való megemlékezés igen jó imádság. Ha ezzel tud foglalkozni anélkül, hogy magát megerőltetné, akkor nem kell más tárgyat keresnie. (51 és 54. lev.)
Az ember mindenütt szent lehet, ha komolyan akarja. (3. lev.)

2010. június 3., csütörtök

Tridenti hitvallás

Az alábbi hitvallás egy 1910-es kolozsvári könyvből származik, amelynek témája a halálra való jó készület.

Én N. erős hittel hiszem és vallom, összesen és egyenkint mindazt, ami a római anyaszentegyház által használt hitvallásban foglaltatik, tudniilik: hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, a mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. És az egy Jézus Krisztusban, az Isten egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől; aki született és nem alkottatott, egylényegű az Atyával; ki által mindenek lettek; aki érettünk emberekért és a mi üdvösségünkért alászállt a mennyekből, és a Szentlélektől Szűz Mária méhében megtestesült, s emberré lett; aki meg is feszíttetett érettünk, Pontius Pilátus alatt szenvedett és eltemettetett; aki harmadnap feltámadt az Írások szerint és felment a mennyekbe, ül az Atya jobbja felől; aki ismét eljövendő lesz ítélni eleveneket és holtakat s országának nem leszen vége. És a Szentlélekben, Urunkban és Éltetőnkben, ki az Atyától és Fiútól származik, ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőítettik, ki a próféták által szólott. Hiszek egy közönséges és apostoli Anyaszentegyházat; vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára; remélem a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

Elfogadom és erősen vallom az apostoli és egyházi hagyományokat, ugyanazon anyaszentegyháznak többi szokásait és rendeléseit. A Szentírást azon értelemben, melyben vette és veszi az Anyaszentegyház, amelynek tiszte a szent iratok igaz értelméről és magyarázatáról ítélni, elfogadom és soha másként, mint a szent atyák egybehangzó magyarázata szerint, nem értem s nem magyarázom.


Vallom azt is, hogy az új szövetségnek igazán és valósággal hét szentsége vagyon, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus rendelt, s amelyeket, habár nem mindannyi mindenkinek, az emberi nem üdvösségére szükségesek; hogy ezek a keresztség, bérmálás, Oltáriszentség, penitencia tartás, utolsó kenet, egyházi rend és házasság, s hogy e szentségek malasztot adnak, s közülök a keresztséget, bérmálást és egyházi rendet szentségtörés nélkül ismételten felvenni nem szabad. Ezenkívül elfogadom és vallom a katolikus egyháznak a fentemlített szentségek ünnepélyes kiszolgáltatásában bevett és helybenhagyott szertartásait. Elfogadom és vallom összesen és egyenkint mindazt, amit a tridenti zsinat az eredeti bűnről meghatározott és kimondott. Hasonlókép vallom, hogy a szentmisében igaz, valóságos és engesztelő áldozat mutattatik be az Istennek az éleőkért és holtakért, s hogy az Oltáriszentségben igazán valósággal és lényegileg van a mi Urunk Jézus Krisztusnak teste és vére, lelkével és istenségével együtt, hogy a kenyérnek egész lényege testté és a bornak egész lényege vérré változik, amely átváltozást a katolikus egyház átlényegülésnek nevez. Vallom azt is, hogy csupán egyik szín alatt is az egész Krisztust valóságos szentséget vesszük magunkhoz. Rendületlenül hiszem, hogy van purgatórium, s hogy az ott letartóztatott lelkeken a hívők imádságai segítenek; valamint azt is, hogy a Krisztussal uralkodó szenteket tisztelhetjük és segítségül hívhatjuk, hogy imáikat érettünk az Istennek bemutatják s hogy ereklyéik is tiszteletreméltóak. Erősen vallom, hogy Krisztus és Mária, valamint a többi szenteknek képei megtarthatók s illő tiszteletben és becsülésben részesíthetők. Vallom, hogy Krisztus az Anyaszentegyháznak hatalmat adott, búcsúk engedésére, s hogy azokkal élni a keresztény népnek igen üdvös. Elismerem, hogy a szent, katolikus és apostoli római egyház, minden egyháznak anyja és tanítója, s a római pápának, szent Péter apostol utódjának és Jézus Krisztus helytartójának igaz engedelmességet fogadok és esküszöm.

Továbbá mindazt, amit a szent törvények és egyetemes zsinatok, s kiváltképen a tridenti szent zsinat és a vatikáni egyetemes zsinat előadtak, meghatároztak és kimondottak, különösen a római pápa elsőségéről és tévmentes tanítóhivataláról kételkedés nélkül elfogadom és hiszem; s egyúttal minden ellenkezőt, s bármely az egyház által kárhoztatott és átokkal sújtott eretnekséget, elvetek és átokkal sújtok. És hogy ezt az igaz katolikus hitet, mely nékül senki sem üdvözülhet, melyet most önként vallok és igaznak tartok, az Isten segítségével életem utolsó leheletéig állhatatosan, épen és sértetlenül megőrizni és vallani fogom és amennyiben tőlem függ, alattvalóimmal, vagyis azokkal, kikre gondot viselni tisztem leend, megtartani, taníttatni és hirdettetni igyekszem, én N.N. ígérem, fogadom és esküszöm. Isten engem úgy segélyjen és az Istennek eme szent evangéliuma.

Incta Formam a Summis PP. Pio IV. et Pio IX. praes criptam. V. Rit. Rom. Wessprim.

2010. június 2., szerda

Kortárs ikon Szent Romualdról

Ez a modern ikon Agnese Pucci nővér munkája 2008-ból (magángyűjteményben). Agnese nővér az olaszországi Fabriano kapucinus kolostorában él, abban a városban, ahol Szent Romuald is nyugszik.
forrás: http://iconecristiane.it/iconografi/pucci-agnese/?pid=724