2010. május 15., szombat

Török József: A kamalduli rend és remetéi 2. rész

Sant Miguel de Cuxa apátsága

A Kelet-Pireneusokban lévő Sant Miguel de Cuxa apátja, Guarinus ugyancsak ekkortájt kezdett reformokba a félszigetről származó lelki-szellemi örökség birtokában. Igaz, a világiak politikája később alaposan beleszólt a pireneusi monostorok életébe, ám Romuáldék idejében még az a fajta szerzetesség indult új növekedésnek, amelyik gyökerei segítségével a vizigót kereszténység világából táplálkozott. Az Ibér-félszigeten bontakozó szerzetesi reformok híre a Velence melletti lagunába is eljutott.

"Ez idő tájt Guarinus a Szent Mihály-kolostor apátja Rómából hazamenőben rövid időre megállapodott Velencében is, hogy Szent Márk ereklyéi előtt lerója hódolatát. Hamarosan észrevette, hogy Orseolo Péter dózséban nagy hajlandóság van a szerzetesi életre. Sietett őt megerősíteni ebben az istenes szándékában, és hogy szavának nagyobb súlyt adjon, a már akkor szent hírében álló Romualdot és Marinust is Velencébe hívatta tanácsadás végett. A dózse szívesen hajolt ennyi különböző oldalról jövő rábeszélésre, de ügyeinek rendezésére haladékot kért. Guarinus hazatért kolostorába, de amikor a kikötött egy esztendő eltelt, újra megjelent a lagunák városában és 976. szeptember 1-én Orseolo Péter veje, Mauroceni János, továbbá Gradonico János és a két remete kíséretében egyenesen Cuxába indult. Itt a dózse és két társa késedelem nélkül magukra öltötték a szerzetesi ruhát, Romuald és mestere pedig egy közeli remeteségbe vonultak vissza. De alig egy év múlva Orseolo és Mauroceni is hozzájuk kívánkoztak. Mivel pedig ezzel egyidejűleg mások is csatlakoztak hozzájuk, nemsokára egész népes remetekör alakult körülöttük, melynek azonban már nem Marinus, hanem Romuald volt a feje."

Giovanni da Brescia: Orseolo Péter Szent Romuald előtt (1526)

Az Itáliából érkező remeték nem lettek a cuxai közösség tagjai, a monostor lakói, megelégedtek a közelben lakással, a monostor lelki irányításának elfogadásával. Később Romuald az anachoréták nyugtalanságával járva Itália szerzetesi közösségeit az eremiták életformáját ismertté és intézményessé tette számukra oly módon, ahogy ő és mestere éltek Szent Mihály arkangyal monostora közelében. Ennek lényege egy közeli remeteség alapítása, ahová a legbátrabbak-legszentebbek a közösségből kimerészkedhettek. A remetéskedés veszélyes voltára elégséges bizonyíték a középkori szerzetesek egyik legtöbbet olvasott epizódja Remete Szent Antal életének: a megkísértés. Mivel Romuald jelenléte átmeneti volt e közösségekben, alaposabban nem ismerhette meg a remetéskedésre vállalkozókat. A lelkesedés néha túlment az egyéni képesség reális fölbecsülésén, ami egyszerűen azt jelentette, hogy kiderült: nem mindenki alkalmas a remetéletre. Nem mintha ezt eddig nem tudhatta volna Romuald, hanem az emberi természet józan megítélése mellett, a forma megválasztásánál szerepet játszott az egyéni tapasztalat is.
(folyt. köv.)

Nincsenek megjegyzések: