2010. május 14., péntek

Török József: A kamalduli rend és remetéi

Az alábbiakban a Műemlékvédelem 2006/1. számában megjelent cikk rövidített és szerkesztett változatát olvashatjuk.

Romuald, akinek a később renddé váló közösség létét köszönheti, 952 táján Ravennában, az Onesti nemesi családban született. A művelt ifjú nagyjából húsz éves korában lett szerzetes a híres ravennai San Apollinaris in Classis monostorban, az ott töltött három év után még két másik jelentős, más típusú szerzeteskedés következett, és ezek együttesen formálták ki benne azokat a szerzetesi eszméket, amelyeket végül Casa Maldoloban igyekezett társaival együtt megélni, megvalósítani. Ravennában a közösség, mint szános más monostorban, a benedeki regulát követte.


Romuald három év utána közösségből magányba vágyott, és egy Velencéhez közeli szigetre vonult vissza, ahol Marinus remete tanítványa lett. Marinus, a szigorú remete, a test fenyítéseket sem megvető, zord szent komoly változást jelentett. Az életrajz idevonatkozó eseményei mögött érdemes meglátni azt a remetéskedést , azt a lelkiséget, amely az ír szigetekről került át a kontinensre a 6. század vége táján , és jutott le a 7. század elején Észak-Itáliába, majd hagyományozódott remeték nemzedékein át, kis túlzással végig a középkoron a szélsőségektől meg nem riadó aszkétizmus.

Itt most egy kicsit megszakítjuk a tanulmányt, hogy lássuk mi is az a zordság, amire Török professzor célzott. Egy 1620 körüli rézmetszet azt a jelenetet örökíti meg, amikor Marinus (egy pálcával a kezében) Szent Romualdot tanítja. A legenda ezt így beszéli el:
"A remete szívesen látta, de mindjárt kemény iskolába is fogta. Az volt ugyanis a szokása, hogy fel és alá járva mondta a zsoltárokat. Romualdnak vele együtt kellett mondania. Mivel azonban még járatlan volt az olvasásban, sokszor elakadt. Marinus minden ilyen alkalommal balfülön vágta őt. Romuald egy ideig alázatosan tűrte a szokatlan és meg nem érdemelt fenyítéket; végre egy napon azzal a szerény kéréssel fordult nyers mesteréhez, hogy ha úgy tetszik neki, ezentúl inkább a jobb fülét üsse, mert a balra már jóformán egészen megsüketült. Marinus csak ekkor eszmélt rá büntetésmódjának barbárságára; mélyen elszégyenlette magát s ezentúl óvakodott minden testi fenyítéktől."
(folyt.köv.)

Nincsenek megjegyzések: