2010. április 4., vasárnap

A kenetvivő asszonyok mi vagyunk


A húsvétvasárnapi evangélium szakasza Szent Márk szerint:

Mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék Jézust.
A hét első napján korán reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Azt kérdezték egymástól: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?" Amikor azonban körülnéztek, azt látták, hogy a kő már el van hengerítve. Igen nagy volt ugyanis. Bementek a sírboltba. Jobbkéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémültek. De az így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt. Menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek: "Előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek."

A nagyszombati vigiliamisében Philip Crossey atya (Opus Dei) arról beszélt, hogy mindennapjainkban sokszor megéljük a kenetvivő asszonyok misztériumát. Isten egy nagy követ hengerít az életünkbe, ami gyakran nagyobbnak tűnik, mint az, ami Krisztus sírját zárta el.
Elfogadjam az újabb gyermeket? Igent mondjak a tisztességtelenül szerzett pénzre? Megszakítsam ezt a kétes emberi kapcsolatot? Feltesszük azt a kérdést, amit Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalome is megkérdeznek: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?"
Maga Isten siet a segítségünkre ebben, ha elfogadjuk kezéből a szenvedést, ha igent mondunk törvényeire. Akkor látni fogjuk, hogy "a kő már el van hengerítve". A Krisztus parancsait komolyan megélő keresztény gyakran nevetség tárgyává válik. - Te hiszel egy ilyen Egyházban, ilyen papokban? Miként a kenetvivő asszonyok sem törődtek a gúnnyal vagy a veszéllyel, hanem "figyelték, hogy hová helyezték" az Urat midőn eltemették, "aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek", hogy vasárnap kora hajnalban felkeressék a sírt, úgy mi is csak Krisztust keressük és ne az emberek tetszését.

"Az asszony erősebb, mint a férfi és hűségesebb a szenvedés órájában. - Mária Magdolna, Mária Kleofás és Szalóme! Egy csoport asszony, ha bátor, mint ezek, a fájdalmas Szűzzel egyesülve, mily hatalmas lélekmentő munkát végezhetne a világban!"
(Szent Josemaría Escrivá: Az Út 982.)

Nincsenek megjegyzések: