2010. március 16., kedd

Szent József kultuszának kialakulása és fejlődése

A korai kereszténységben Szent József helyzetét főleg Mária helyzetéhez viszonyítva határozták meg. Így amikor a zsidók kétségbe vonták Mária szüzességét és ezáltal Krisztus isteni eredetét, az apokrif írások szerzői azzal reagáltak, hogy Józsefet idősnek és Máriával szűzi házasságban élőnek tüntették fel. Jakab Protoevangéliuma szerint éppen azért vonakodik Máriának gondját viselni, mert öreg és gyermekei vannak.


József a középkori ábrázolásokon ott kap központi és aktív szerepet, ahol Mária tisztaságára történik utalás, ilyen a József kételyei vagy a József álma-jelenet. József neve a reichenaui kolostor martyrologiumában tűnik fel először. 1074 körül oratóriumot szentelnek tiszteletére Pármában, majd 1129-ben templomot Bolognában. 1254-ben Joinville kápolnájának lesz védőszentje, ahol Jean de Joinville a keresztes hadjárat zsákmányaként elhelyezi József övét. A relikviák kivétel nélkül másodlagos ereklyék: botját a firenzei Santa Maria degli Angeli kamalduli templomban őrzik, gyűrűjét 1477 óta Perugiában tisztelik, Aachenben és a római Sant’ Anastasiában ruhadarabokat találunk.


Joinville, Szent József öve


A Legenda Aurea nem szentel neki túl sok figyelmet, a teológusok házasságának természetéről, Krisztus nevelőapjaként és Mária jegyeseként betöltött szerepéről vitatkoztak. A marginális szerep azonban lassan, de biztosan alakul át egy Krisztust tápláló és szeretgető atya képévé, a mennyei Atyaság földi tükrének mintájára.


A ferencesek voltak kultuszának zászlóvivői: a lyoni zsinaton (1274) Szent Bonaventura már ajánlotta Szent József tiszteletét, tanítványa, Petrus Olivi pedig traktátust is fogalmazott tiszteletére, az 1399-as nagykáptalan pedig március 19-ét felvette a rendi Martyrologiumba. Svédországi Szent Brigitta (1302-1373) látomásaiból kiindulva József gyertyával vagy lámpással tűnik fel a karácsonyi képeken, jeleként annak a világosságnak, amely a világba jött.


Jean Gerson (1363-1429) a párizsi egyetem rektora szerette volna Konstanzban meggyőzni a zsinati atyákat 1416-ban, hogy a skizma ügyét bízzák Szent Józsefre, cserébe vállaljanak kötelezettséget arra, hogy liturgikus ünnepét bevezetik a római kalendáriumba. Gerson mentora, Pierre D’Ailly(1350-1420) nyomdokain járt ekkor, aki a Tractatus de duodecim honoribus S. Joseph című – ugyanabban az évben megjelent - művével igyekezett előremozdítani az ügyet. Sienai Szent Bernardin (megh. 1444) arról beszélt a híveknek, hogy Krisztus gondviselője derűs öregember volt és nem az a melankolikus típus, ahogyan gyakran ábrázolták. Szent József a Krisztusra koncentráló Istenanya (vita contemplativa) mellett a vita activa megtestesítője lesz. A hivatalos elismerést végül a ferences IV. Sixtus pápa adta meg kultuszának 1479-ben, amikor az ünnepet felvette a római breviáriumba. XV. Gergely pápa 1621-ben március 19-ét a parancsolt ünnepek rangjára emelte.

Nincsenek megjegyzések: