2010. március 10., szerda

Kis pénzből messzire - néhány gondolat a lelki zarándoklatról

Galambok a római San Clemente bazilika előtt

1994. február 5-én jártam először Rómában a szüleimmel. Egy nap volt az egész, nem volt pénzünk a szállásra. Reggel megérkeztünk a Terminire, végigfutottuk a várost és este már hazafelé zötyögtünk (éppen nem sztájkoltak az olasz vasutasok). 1996. március 30-án Virágvasárnap előtti szombaton másodszor és utoljára láttam a Várost. Bedobtam a Trevi-kútba a kötelező pénzérmét és kértem Szent Pétert, hogy hozzon vissza még ide. Semmi. Később a Szentév (2000) során felmerült, hogy jó lenne menni, de akkor ugye a tömeg, meg a zsúfoltság. Elmaradt.
Sokszor álmodom, hogy Rómában vagyok. Nincsenek visszatérő álmaim, de ez az egy a Nagy Jubileum óta társamul szegődött. Akkori lelkivezetőmmel egyetértésben ezt a szent honvágyat úgy csillapítottuk, hogy egy üres határidőnaplóba elosztottam a római templomokat és "végigjártam" őket.

A lelki zarándoklatnak, mint áhítatgyakorlatnak meglehetősen kevés figyelmet szentelnek manapság. Talán, mert minden könnyen és gyorsan elérhető?

A Magyar Katolikus Rádió 2006-ban sugározta Gyürki László atya Szent helyek üzenete című 48 részes műsorát, amely szerkezetében és lelkiségében a lelki zarándoklat szép példája. Később az adás kibővített anyaga könyvben is megjelent a Jel Kiadónál. A régi Misekönyvben a stációk hasonló célokat szolgálnak. Az aznapi szentmisét lélekben abban a templomban és annál a szentnél ünnepeljük, akit a Misekönyv aznapra rendel. A szentlecke és az evangélium kiválasztása gyakran csak a stáció ismeretében válik világossá.

Nagyböjtben tehát a legjobb rábízni magunkat a liturgiára. Nézegessünk képeket a stációs templomról, olvassunk róla. Milyen művészeti értékei vannak, milyen ereklyéket őriznek ott? Ehhez ajánlom Dr. Tóth K. János Római virágszedés (Bécs, 1988) című könyvét, aki a lateráni székeskáptalan levéltárosaként részletesen és olvasmányosan bemutatja a fontosabb templomokat. Katalógusszerűen szinte a teljesség igényével sorolja fel Róma 240 templomát Péteri Pál könyve, amely már több (bővített) kiadást megért. Böjti időn kívül tetszés szerinti sorrendben "kereshetjük fel" a templomokat és akár több napot is elidőzhetünk bennük.

Milyen viszonyban áll egymással a valóságos zarándoklat és a lelki síkon megtett út?

A kérdést legjobban az áldozás-lelki áldozás fogalompárral világíthatjuk meg. Talán nem árt röviden tisztázni min alapul a lelki áldozás létjogosultsága.

"A lelki áldozás olyan ájtatossági gyakorlat, mely Jézussal egyesít az eucharisztiában, de nem a szentség vétele által, hanem olyan erős vágyakozás eredményeképpen, mely a szeretettől éltetett hitből ered. E gyakorlat hatásai hasonlóak a szentáldozáséihoz, de az intenzitásuk kisebb, hiszen az áldozás tökéletes módja a szentség valóságos vétele. Néha előfordulhat, hogy a hatások nagyobbak, mint azok, melyek a szentostya vételekor fellépnek, mégpedig akkor, ha a diszpozíció tisztább. A lelki felkészülés azonos állapotában azonban határozottan kisebbek, mint az eucharisztikus áldozásnál, hiszen a lelki vágyáldozás hatásai nem ex opere operato (az isteni közreműködés erejénél fogva) keletkeznek, hanem csak ex opere operantis (az egyén lelki állapotának eredményeképpen), és így azzal arányosak." (Don Giuseppe Rottoli)

Ennek megfelelően a lelki zarándoklatnál is elsődleges a lelki felkészülés és állapot. Egy áhítattal, összeszedetten végzett "utazás" esetenként több kegyelmet ad végzőjének, mint egy valóságos, de hanyagul és világias keretek között történt látogatás a szent helyeken.

1 megjegyzés:

Mirjam írta...

Csodás gondolatok... eddig nem gondoltam ilyenre, pedig vágyom Rómába.