2009. szeptember 9., szerda

A Szentatya katekézise Damiáni Szent Péterről


Ma Szentatyánk, XVI. Benedek pápa a kamalduli rend egyik legszebb díszéről és hittudósáról Damiáni Szent Péterről beszélt. A teljes szöveget a Vatikáni Rádió magyar nyelvű honlapjáról vettem át:

"Helyezzük előtérbe a benső csendet és álljunk ellen a világ zajának, mert a csöndben Isten szól hozzánk – ez volt a Szentatya tanításának egyik alapgondolata az általános kihallgatáson, amelyet szerdán délelőtt a vatikáni VI. Pál teremben tartott meg.
Katekézisében Damiáni Szent Péter, a XI. század egyik legjelentősebb személyiségének alakját állította a világ minden részéről érkezett hívek elé. A kamalduli szerzetes remeteként élt, szerette a magányt, ugyanakkor bátran elkötelezte magát a kor pápái által kezdeményezett egyházi megújulásban.

1007-ben született Ravennában elszegényedett nemesi családban. Hamar árván maradt, gyermekkora nem volt szenvedéstől, nélkülözésektől mentes. Jogi tanulmányai mellett elsajátította az írás művészetét is – ars scribendi – és alapos latin tudásának köszönhetően kora egyik legnagyobb latinistájává, az egyik legnagyobb középkori latin íróvá vált. A legkülönfélébb irodalmi műfajokban alkotott: fennmaradtak levelei, homíliái, szentek életrajzai, versei.

Damiáni Péter a világegyetemet kimeríthetetlen „parabolának”, jelképrendszernek tekintette, amelyből kiindulva értelmezte a belső életet, az isteni valóságot, a természetfelettit. Az abszolút Isten szemlélése arra késztette 1034 körül, hogy fokozatosan elszakadjon a világtól és tovatűnő valóságától. Visszavonult a Szent Keresztről elnevezett Fonte Avellana-i kolostorba, amely híres volt szigorúságáról. A szerzetesek lelki épülésére megírta a kolostor alapítója, Ravennai Szent Romuáld életét.

A kereszt az a keresztény misztérium, amely a leginkább vonzotta Damiáni Szent Pétert. „Nem szereti Krisztust az, aki nem szereti Krisztus keresztjét” – írta egyik homíliájában. Saját magát pedig úgy mutatta be, mint „Pétert, aki Krisztus keresztje szolgáinak a szolgája”. Az egész üdvtörténetet magába foglaló Kereszthez csodálatos imákat intézett, amelyekben a misztérium kozmikus dimenzióit sejtette meg. Damiáni Szent Péter példája késztessen bennünket is arra, hogy mindig úgy tekintsünk a Keresztre, mint Isten legnagyobb szeretet-tettére az emberek iránt – mondta katekézisében a pápa.

A szentéletű szerzetes megfogalmazta a remeteség Reguláját, amelyben erőteljesen hangsúlyozta a kolostorok szigorú csöndjét. A szerzetesek arra kaptak meghívást, hogy életüket éjjel-nappal imával, hosszan tartó böjtöléssel töltsék. Gyakorolják továbbá a nagylelkű, testvéri szeretetet, mindig készségesen engedelmeskedjenek az elöljárónak.

Damiáni Szent Péter minden nap elmélyült a Szentírás szemlélésében és kifürkészte Isten szavának titokzatos jelentéseit. Ebből merítette lelki táplálékát. A remete celláját olyan szobának nevezte, amelyben Isten társalog az emberekkel. Számára a keresztény élet, minden életállapot csúcspontja a remeteség volt. A szerzetes, miután megszabadult a világ kötelékeitől, zálogul megkapja a Szentlelket, és lelke boldogan egyesül a mennyei Jegyessel - tanította. Ez napjainkban is fontos, még ha nem is vagyunk szerzetesek – folytatta katekézisében a Szentatya. Teremtsünk csendet lelkünk mélyén, hogy meghalljuk Isten hangját. A Krisztussal való benső egységre való törekvés minden keresztényt kötelez. Damiáni Szent Péter példája nyomán ne hagyjuk, hogy teljesen kitöltsék életünket a mindennapok tevékenységei, a hétköznapok problémái és aggodalmai. Ne feledkezzünk meg Jézusról, hanem valóban Ő legyen életünk középpontja.

Damiáni Péter számára fontos volt az egész egyház egysége. Tudta azonban, hogy a „szent egyház” idealizált képe nem felelt meg kora valóságának. Ezért bátran leleplezte a kolostorokban és a papok körében tapasztalható korrupciót. Egyes püspökök és apátok valóságos alattvalóiknak tekintették a rájuk bízott lelkeket. Gyakran erkölcsi életük is sok kívánni valót hagyott maga után. Ezért 1057-ben Damiáni Péter elhagyta a remeteséget és elfogadta a kinevezést, amely Ostia bíboros püspökévé tette meg. Ettől kezdve szorosan együttműködött kora pápáival az egyház megreformálásában. Le kellett mondania a szemlélődés, a remeteség szépségéről, hogy hozzájárulhasson az egyház megújulásához.

Tíz évvel később, 1067-ben engedélyt kapott arra, hogy visszatérjen a Fonte Avellana-i kolostorba. Azonban hamarosan ismét újabb küldetésekkel bízták meg, hogy az egyes helyi egyházakban visszaállítsa a békét. Missziója során érte a halál 1072. február 22-ről 23-ra virradó éjszaka a faenzai bencés kolostorban.
Damiáni Szent Péter monasztikus életével ékesszóló tanúságot tett Isten elsőbbségéről. Példája felhívás minden hívő számára, hogy haladjon az életszentség útján – fejtette ki katekézisében XVI. Benedek."


Nincsenek megjegyzések: