2009. szeptember 30., szerda

Camaldoli régi olasz képeslapokon


Camaldoli, Sacro Eremo di Camaldoli: kolostor és remetetelep Arezzótól északra (Itália), a kamalduliak anyakolostora. - Szt Romuald 1012-ben alapította az 1111 m magasságban lévő Campo Amabile nevű helyen. A Színeváltozásról nevezett kis kápolna köré 5 remetecellát épített, elöljárót állított, és társait szigorú böjtre, hallgatásra, a cellában és a magányban való kitartásra kötelezte.

Első, 1027-ben fölszentelt templomát 1658-ben barokk stílusban átépítették. - Romuald e remeteségtől kb. 5 km távolságban, 818 m magasban az arezzói Maldo gróftól (a közeli gyógyforrásról Fontebuonónak nevezett helyen) kapott egy épületet (Casa Maldoli), melyet utazóknak menedékházzá és megbetegedett remeték szállásává alakított át (itt látható 2000-ben is Itália egyik legrégibb és legszebb patikája). Romuald szándéka szerint e ház a remeteség világiakkal szükséges érintkezését szolgálta, s „kiszűrve a világ zaját” biztosította magányuk zavartalanságát. Camaldoli a remete-kolostorok mintája lett. 1110 körül 32 monostor, 3 remeteség és 2 apácakolostor tartozott hozzá. - Az 1930-as évek óta folyik a rend történetének földolgozása, komoly patrisztikus, lelkiségi, liturgiai kutatás. Legjelentősebb tudósai Anselmo Giabbani, Benedetto Calati, Giuseppe Cassiamani. Nagy támogatójuk volt G. B. Montini, a későbbi VI. Pál pápa (1963-78). Az általános káptalan 1981-ben átdolgozta a konstitúciókat, melynek értelmében a remeteségben is, s főként Fontebuono monostorában tudományos kurzusok, konferenciák, ökumenikus találkozók követik egymást. Itt szerkesztik a 3 havonta megjelenő lelkiségi, monasztikus folyóiratot a Vita Monasticát. – 2000-ben 20 remeteházban 10 remete él, több ezer kötetes könyvtár áll rendelkezésükre.

forrás: http://lexikon.katolikus.hu/C/Camaldoli.html







2009. szeptember 10., csütörtök

Még mindig Damiáni Szent Péterről


A Szent Mihály Laikus Káptalan blogján tegnap jelent meg Rihmer Zoltán cikke, amely kiegészíti és részletesebben tárgyalja Szentatyánk katekézisét.
http://capitulumlaicorum.blogspot.com/2009/09/damiani-szent-peter-remete-kardinalis.html

Damiáni Szent Péter himnusza az Égi Jegyesről

Ki van itt?
Ajtóm zárát ki veri?
Éjem álmát megtöri.
Engem hív: «Óh
drága nővér, feleség,
szüzek gyöngye,
ritka szépség, ékesség,
kelj föl, kelj föl,
nyiss ki hamar, édesség!»

«Nagy király
egyetlen fia vagyok,
legkisebb és legnagyobb.
Fényes égből
sötét földre leszálltam.
Földi foglyok
lelkeit én megváltom.
Halált értük
s bántalmakat kiálltam.»

Akkor én
ágyamból kiugrottam,
a reteszhez futottam,
hogy kizárjam
házam minden zárait
s szemtől-szembe
lássa lelkem azt akit
látni, látni
legfőképen szomjazik.

Jaj de ő
akkorra már messze jár!
küszöböm elhagyta már.
Mit csináljak
én szegény hová legyek?
Könnyek közt a
vőlegény után megyek
kinek ujja
formált földet és eget.

Őrei
rámleltek a városnak.
Ruhámtól megfosztottak.
Uj palásttal
boritották testemet
s hallottam hogy
uj énekbe kezdenek:
hogy a király
házába vezessenek.

2009. szeptember 9., szerda

A Szentatya katekézise Damiáni Szent Péterről


Ma Szentatyánk, XVI. Benedek pápa a kamalduli rend egyik legszebb díszéről és hittudósáról Damiáni Szent Péterről beszélt. A teljes szöveget a Vatikáni Rádió magyar nyelvű honlapjáról vettem át:

"Helyezzük előtérbe a benső csendet és álljunk ellen a világ zajának, mert a csöndben Isten szól hozzánk – ez volt a Szentatya tanításának egyik alapgondolata az általános kihallgatáson, amelyet szerdán délelőtt a vatikáni VI. Pál teremben tartott meg.
Katekézisében Damiáni Szent Péter, a XI. század egyik legjelentősebb személyiségének alakját állította a világ minden részéről érkezett hívek elé. A kamalduli szerzetes remeteként élt, szerette a magányt, ugyanakkor bátran elkötelezte magát a kor pápái által kezdeményezett egyházi megújulásban.

1007-ben született Ravennában elszegényedett nemesi családban. Hamar árván maradt, gyermekkora nem volt szenvedéstől, nélkülözésektől mentes. Jogi tanulmányai mellett elsajátította az írás művészetét is – ars scribendi – és alapos latin tudásának köszönhetően kora egyik legnagyobb latinistájává, az egyik legnagyobb középkori latin íróvá vált. A legkülönfélébb irodalmi műfajokban alkotott: fennmaradtak levelei, homíliái, szentek életrajzai, versei.

Damiáni Péter a világegyetemet kimeríthetetlen „parabolának”, jelképrendszernek tekintette, amelyből kiindulva értelmezte a belső életet, az isteni valóságot, a természetfelettit. Az abszolút Isten szemlélése arra késztette 1034 körül, hogy fokozatosan elszakadjon a világtól és tovatűnő valóságától. Visszavonult a Szent Keresztről elnevezett Fonte Avellana-i kolostorba, amely híres volt szigorúságáról. A szerzetesek lelki épülésére megírta a kolostor alapítója, Ravennai Szent Romuáld életét.

A kereszt az a keresztény misztérium, amely a leginkább vonzotta Damiáni Szent Pétert. „Nem szereti Krisztust az, aki nem szereti Krisztus keresztjét” – írta egyik homíliájában. Saját magát pedig úgy mutatta be, mint „Pétert, aki Krisztus keresztje szolgáinak a szolgája”. Az egész üdvtörténetet magába foglaló Kereszthez csodálatos imákat intézett, amelyekben a misztérium kozmikus dimenzióit sejtette meg. Damiáni Szent Péter példája késztessen bennünket is arra, hogy mindig úgy tekintsünk a Keresztre, mint Isten legnagyobb szeretet-tettére az emberek iránt – mondta katekézisében a pápa.

A szentéletű szerzetes megfogalmazta a remeteség Reguláját, amelyben erőteljesen hangsúlyozta a kolostorok szigorú csöndjét. A szerzetesek arra kaptak meghívást, hogy életüket éjjel-nappal imával, hosszan tartó böjtöléssel töltsék. Gyakorolják továbbá a nagylelkű, testvéri szeretetet, mindig készségesen engedelmeskedjenek az elöljárónak.

Damiáni Szent Péter minden nap elmélyült a Szentírás szemlélésében és kifürkészte Isten szavának titokzatos jelentéseit. Ebből merítette lelki táplálékát. A remete celláját olyan szobának nevezte, amelyben Isten társalog az emberekkel. Számára a keresztény élet, minden életállapot csúcspontja a remeteség volt. A szerzetes, miután megszabadult a világ kötelékeitől, zálogul megkapja a Szentlelket, és lelke boldogan egyesül a mennyei Jegyessel - tanította. Ez napjainkban is fontos, még ha nem is vagyunk szerzetesek – folytatta katekézisében a Szentatya. Teremtsünk csendet lelkünk mélyén, hogy meghalljuk Isten hangját. A Krisztussal való benső egységre való törekvés minden keresztényt kötelez. Damiáni Szent Péter példája nyomán ne hagyjuk, hogy teljesen kitöltsék életünket a mindennapok tevékenységei, a hétköznapok problémái és aggodalmai. Ne feledkezzünk meg Jézusról, hanem valóban Ő legyen életünk középpontja.

Damiáni Péter számára fontos volt az egész egyház egysége. Tudta azonban, hogy a „szent egyház” idealizált képe nem felelt meg kora valóságának. Ezért bátran leleplezte a kolostorokban és a papok körében tapasztalható korrupciót. Egyes püspökök és apátok valóságos alattvalóiknak tekintették a rájuk bízott lelkeket. Gyakran erkölcsi életük is sok kívánni valót hagyott maga után. Ezért 1057-ben Damiáni Péter elhagyta a remeteséget és elfogadta a kinevezést, amely Ostia bíboros püspökévé tette meg. Ettől kezdve szorosan együttműködött kora pápáival az egyház megreformálásában. Le kellett mondania a szemlélődés, a remeteség szépségéről, hogy hozzájárulhasson az egyház megújulásához.

Tíz évvel később, 1067-ben engedélyt kapott arra, hogy visszatérjen a Fonte Avellana-i kolostorba. Azonban hamarosan ismét újabb küldetésekkel bízták meg, hogy az egyes helyi egyházakban visszaállítsa a békét. Missziója során érte a halál 1072. február 22-ről 23-ra virradó éjszaka a faenzai bencés kolostorban.
Damiáni Szent Péter monasztikus életével ékesszóló tanúságot tett Isten elsőbbségéről. Példája felhívás minden hívő számára, hogy haladjon az életszentség útján – fejtette ki katekézisében XVI. Benedek."


2009. szeptember 8., kedd

Parvula dulcissima - Legédesebb Kicsike


Marcell atya jegyzeteiből:


„Meg kell érteni a jó Istent. Miért ünnepelteti a kis Jézust, a kis Szűzanyát Nem elég csak - Jézus, a Szűzanya! De így: Kis Jézus...! Megértjük az evangéliumot, szellemébe beleéljük (magunkat). Isten gyermekei vagyunk. (...) Nem a felnőttjei! Nem tudósai. Nem szónokai, tényezői. Előtte nem apák, anyák, vezérigazgatók stb. (vagyunk), (...) hanem az Ő gyermekei. Ezt a gyermekséget el kell sajátítani. Hacsak (nem lesztek olyanok, mint a gyermekek)... (Isten) adja a példát: kis Jézus, Mária! Hogyan kövessem a példát? - Szemlélet: ez, ami átalakít. A kis csecsemő a családban átalakítja a goromba apát, a türelmetlen anyát. Rá sem ismerünk." (1963. pontos dátum nélkül)

„Ó, mily ismeretlen Mária gyermeksége, mily kevéssé szeretik, s mégis mennyire megérdemli világok és boldog lelkek millióinak csodálatát és tiszteletét! Az igazi szeretet az elhagyott dolgok felé fordul, s az igazi jámborság az elfeledett misztériumok tiszteletére irányul: szenteljük hát életünket Mária gyermeksége tiszteletére és szeretetére, melyet oly kevéssé ismer, s még kevésbé tisztel a világ; s bizonyos, hogy a Szépszeretet Anyja bőségesen megjutalmaz érte."

http://www.karmelitarend.hu/marcellatya/kisszuzanya



Szent Annibale atya (1851-1927) a Kis Szűzanya tiszteletének olasz apostola:

http://www.santiebeati.it/dettaglio/55500