2009. augusztus 10., hétfő

Szent András (Szórád) remete kapcsolata a pálosokkal


Közel egy hónapja (július 17.) Szent Andrásról (Szórád) azt írtam, hogy mind a bencés, mind a kamalduli rend magáénak "követeli" a remetét. Egy kedves barátom hívta fel a figyelmem, hogy a pálosok is! Az ő írása következik:

Köszönet a blog szerzőjének a megemlékezésért ezekről a szent remetékről, akiknek életáldozata minden bizonnyal nagyban hozzájárult a kereszténység elterjedéséhez magyar földön.

A kitűnő bejegyzéshez egy kis adalékot kíván nyújtani ez a hozzászólás.

A jezsuita Hevenesi Gábor "Régi magyar szentség"-ében olvassuk a következőket:
"Andrást a maguk szentjének követelik mind a bencések, mind a kamalduliak, mind pedig Remete Szent Pál szerzetesei. Nem akarnék döntőbíró lenni köztük."

A posztban nem szereplő, Hevenesinél harmadikként felsorolt szerzetesrenddel, a pálosokkal kapcsolatban elsőre az a kézenfekvő kérdés vetődik fel, hogyan lehetett tagja az 1010 körül vértanúhalált halt András egy olyan rendnek, amelyet jó két évszázaddal később Boldog Özséb esztergomi kanonok hívott életre?

Ennek az ellentmondásnak a feloldásához segíthet hozzá egy 1630-as keltezésű lengyel kézirat, P. Bartolomeo Boleslawski pálos rendtörténete.
Ez a kézirat azt a nézetet képviseli, amely Remete Szent Pál rendjének alapítójaként magát a Kr. u. 228 körül született és az egyiptomi pusztában csaknem száz évet eltöltő Pált határozza meg. Azt a Remete Szent Pált, akiről Szent Jeromos Vita Pauli-jából tudjuk, hogy ő volt az első remete és nem Nagy Szent Antal, ahogyan Jeromos előtt sokan tartották.
Boleslawski részletesen ismerteti az őskeresztény remeteség és szerzetesség történetét - azzal a céllal, hogy rámutasson a remetehagyomány kialakulásának és Thébai Szent Pál alakjának szoros összefüggéseire:
"Attól a pillanattól kezdve, hogy Pál a remeték atyja lett (...), logikusnak tűnik a pálos aszkéta életmód követőinek körébe sorolni, illetve valódi pálos remetének tekinteni minden olyan személyt, aki kitünt hasonló életvitelével. (...) Már csak azért is, mert XIII. Gergely pápa a pálosoknak adott bullájában egyértelműen azt tanítja, hogy a mi rendünket Első Remete Szent Pál alapította szent életének és kivételes eltökéltségének köszönhetően."

Bemutatva a magyar remetehagyomány kezdeteit, a szerző megemlíti Szent Günther valamint Vác remetéket, de a Bakonyban remeteéletet élő Szent Gellértet és az életét remeteként befejező Salamon magyar királyt is.

"Szent István rengeteget tett hazája megtérítésének érdekében" - írja. "Sorozatosan küldte a leveleket, amelyekben kérte, hogy jöjjenek térítő testvérek az országba. Ilyen módon sokan érkeztek ide, közöttük a két lengyel remete is: András és Benedek." Boleslawski leszögezi, hogy a pálos szerzetesek jogosan tekintik őket rendjük tagjainak.

Érdekes, hogy Szent Romualdról is megjegyzi: bencés szerzetesként kezdte, majd beállt Első Remete Szent Pál követőinek sorába, hogy végül a Kamalduli Rend alapító atyja legyen.
Boldog Özséb legismertebb (barokk) ábrázolásának felirata így szól:
B. P. Eusebius Ord. S. Pauli primi Erem: in Coenobia Collector et primus Provincialis
http://www.palosrend.hu/szikla/OZSEB.jpg
Talán Özsébnek a remeteségek egyesítőjeként és nem alapítóként való meghatározása is azt a rendi hagyományt fejezi ki, amit pater Boleslawski képvisel a pálos rend alapításával kapcsolatban.

"Nincs jelentősége annak, hogy Thébai Szent Pált más vallási közösségek és egyházi rendek is patrónusuknak választották; többek között Szent Ágoston remetéi, akik liturgikus keretek között tisztelik őt (...)" mindez "nem lényegi kérdés, mivel például a pálos szerzetesek is kiemelten tisztelik Néri Szent Fülöpöt, ez azonban nem jelenti azt, hogy az oratoriánus szerzetesek féltékenyek lennének erre. Sőt, a vallási közösségek fel is kínálják egymásnak a különböző kiváltságokat: ezt a pálos szerzetesek az Őrangyalok Konfraternitásával végzik."

P. Bartolomeo Boleslawski logikája szerint tehát a két zoborhegyi remete az Első Remete Szent Pál által alapított "remeték rendjének" tagja, tehát Pálnak, a remeték atyjának követőjeként valóban "Pál-os" volt, mégha ez a tudomány szempontjai szerint bajosan is volna igazolható.

Akiket azonban - hasonló módon - jogosan tisztel övéi között a kamalduli rend is...
(A kérdésről bővebben lásd: Bazyl Degórski lengyel pálos atya dolgozatát, melyet P. Bartolomeo Boleslawski pálos rendtörténetének szentel. In: Decus solitudinis: pálos évszázadok. A Piliscsabán és Budapesten 2006. október 16-18. között megtartott VII. Nemzetközi Pálos Rendtörténeti tudományos konferencia tanulmányai. Budapest: Szent István Társulat, 2007)

Nincsenek megjegyzések: