2009. augusztus 25., kedd

A mennyei létra az ókeresztény korban



Amikor Jákob Háránba menet megpihen útközben, álmában egy égig érő létrát lát, amelynek teteje az eget éri és Isten angyalai fel-le járnak rajta. (Ter 28,10-19) A legkorábbi fennmaradt falfestmények a földön alvó Jákobot mutatják, aki fejét egy kövön nyugtatja. A létra a képmező bal alsó sarkából indul és a jobb felsőbe tartva szinte átvágja a kompozíciót a rajta mászó két-három angyallal. Így jelenik meg Dura Europos zsinagógájának északi falán (245 körül) és a Via Latinán található katakomba cubiculumában. Lényeges különbség azonban a kettő között, hogy ez utóbbin Jákob szeme nyitva és kezére támaszkodva fejével a látomás felé fordul. A másik római ábrázolás az 5. század közepéről a régi San Paolo fuori le mura falán ma már csak egy 17. századi rajzból ismert.

Nagy hatást gyakorol a mennyei létra ikonográfiájának fejlődésére egy karthágói mártír, Szent Perpetua vértanúsága (megh. 203). A Passio sanctarum Perpetuae et Felicitatis arról tudósít, hogy a fiatal nő a rájuk váró sors bizonytalanságában világosságért imádkozott. „Csodálatosan hatalmas érclétrát láttam, mely az égig és a magasságig ért, rajta csak egyenként lehetett felmenni [Mt 7,13-14], a létra két oldaláról mindenféle vasfegyverek lógtak. Volt ott kard, lándzsa, kampó, tőr, úgyhogy ha valaki csak úgy hanyagul, nem is felfelé figyelve akart volna felmenni, megsebesült volna, teste beleakadt volna a fegyverekbe. A létra alatt leskelődött a hatalmas sárkány [Jel 12,17], rátámadott a felmenőkre, ijesztgette őket, nehogy felmenjenek. Legelőszörre Saturus ment fel (…). És felérve a létra csúcsára, megfordult és így szólt hozzám: Perpetua, tartalak téged, de vigyázz, meg ne öljön a kígyó! Én ezt válaszoltam: Nem fog ártani nekem Jézus Krisztus nevében. És a létra alól, mintha félt volna tőlem, kissé kidugta a fejét. Amikor a létra felső fokára léptem, mintegy eltapostam a fejét [Lk 10,19]. És mérhetetlen kiterjedésű kertet láttam, középen fehérruhás férfi ült, juhait fejte, s ezres, fehérruhás tömeg vette őt körül. Felemelte a fejét és rám nézett, majd így szólt hozzám: Jól van, megjöttél gyermekem!

A korai keresztények számára a vértanúság egyenes útként vezetett a mennybe. Perpetua látomásának nem maradt fenn ebből az időszakból ábrázolása. A Via Appia és Via Ardeatine között elterülő Balbina temetőjében talált 4. századi falfestményt viszont minden kétséget kizáróan ez ihlette. A freskó töredékesen került elő 1903-ban. Márk és Marcellinus cubiculumában Krisztus mellképe látható egy medallionban. Külső széléhez mindkét oldalról egy-egy létra tart, amelyen tunikába öltözött férfiak igyekeznek felfelé. Bal lábukkal már felléptek a második fokra, jobb lábukkal pedig egy kígyón taposnak.

Az eszkatologikus szellemben fogant víziót láthatjuk egy Burgosban őrzött szarkofág oldalán. A felfelé vezető létrát két oldalról egy nő és egy férfi tartja, az alsó fok alól egy kígyó bukkan elő. A Krisztushoz jutás jele a síremlék oldalának középpontjában áll, más hagyományos szimbólumok (életfa, Krisztus monogram) társaságában.

1 megjegyzés:

Mirjam írta...

A létra oldalán lévő fegyverek sokat üzennek. Remélem erre emlékezni fogok, és figyelmesebb leszek a lelki életben.