2009. július 11., szombat

Szent Benedek és az alázatosság fokai


A nyugati szerzetesség atyja Szent Benedek (480 körül - 547) Regulájának leghosszabb fejezetét szenteli az alázatosságról szóló tanításnak. Azért, testvérek, ha a legtökéletesebb alázatosság csúcsát el akarjuk érni, és gyorsan el akarunk jutni arra az égi felmagasztalásra, amelyre a jelen élet alázatossága révén emelkedhetünk, akkor fölfelé törekvő cselekedeteinkkel olyan létrát kell felállítanunk, amilyen Jákobnak jelent meg álmában, s amelyen angyalokat látott fölemelkedni és alászállni. Ezt a fölemelkedést és leszállást bizonyára csak arra érthetjük, hogy önmagunk felmagasztalásával leszállunk és az alázatossággal fölemelkedünk. Ez a felállított létra pedig földi életünk, melyet, ha alázatos a szívünk, az Úr az égig emel. A létra két oldalának pedig lelkünket és testünket mondhatjuk, s ezek közé az oldalak közé az isteni meghívás az alázatosságnak és a szerzeteséletnek különböző fokait illesztette, hogy rajtuk fölfelé haladjunk.” Cassianusnál (360 körül – 435 körül) már szerepel az alázatosság tíz ismertetőjegye, amelyeket ha igazán elsajátít a monachus, nyomban elvezetik a tökéletesség magasabb fokára. Benedek ezekből néha szó szerint idéz, ugyanakkor más értelmezést is ad neki és két fokkal meg is toldja, hogy a jelképes tizenkettes számot elérje.

1162 körül keletkezett a zwiefalteni kódex egyik illusztrációja, amely a regulaíró Benedeket ábrázolja. A négytornyú, kupolás épület Montecassino monostorát jelzi, amely 529-es alapítása óta a bencések központja volt. A képmező bal oldalát Jákob lajtorjája szegélyezi. Aljában egy kövön a pátriárka fekszik, és ébren figyeli a fel és leszálló szárnyas angyalokat. A létrán olvasható felirat a Genezis 28. fejezetéből idéz. A jobb oldali létra hét foka között huszonöt fejet ábrázolt az illusztrátor, akik talán a konvent tagjai lehetnek. A csoport közepe táján egy fegyveres alkot cezúrát a Krisztushoz eljutó rendtagok és azok között, akiket már-már elnyeléssel fenyeget a szörny.

Az alak jelentése (Szof 2,12 nyomán) a létra bal oldalán futó felirat szerint: „Ezt a létrát tehát Krisztus szeretete úgy alkotta meg a szüzeknek az úton, hogy a sárkányt megtaposva és az etiópot karddal átszegezve a mennybe jussanak Krisztus segítségével.” (Hanc ergo scalam ita amor Christi fecit virginibus per viam ut dracone conculato et ethiopis gladio transito ad celum perveniant adiuvante Christo)

A jobb száron olvasható felirat Krisztus alakját is magyarázza: „ Szent Antal látomásban látott egy létrát, amely az égig magasodott, amelynek alját sárkány őrizte és egy etióp kivont karddal a fokait és a tetején egy ifjú arany ágat tartott kezében.” (S. Antonius in visu vidit scalam ad celos erectam cuius ima draco observavit et ethiops evaginatio gladio ascensum atque in summo iuvenis aureum ramum in manu habuit.)

A Krisztus jobbjától kiinduló kötél értelmét a sárkány szárnyánál olvasható szabadon idézett vers világítja meg Jób könyvéből: „Ki tudná horoggal elfogni a Leviatánt, s pecekkel átfúrni orrát? Nyugton marad, még ha a Jordán csap is be szájába.” (40,23-25)

Nincsenek megjegyzések: