Szent András és Benedek remeték ünnepe

Sólymos Szilveszter bencés atya nagyszerű könyvében (Szent Zoerard-András (Szórád) és Benedek remeték élete és kultusza Magyarországon) megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a két ma ünnepelt szent esetleg nem a bencés, hanem a kamalduli rendhez tartozhatott.
Felhozza, hogy a legújabban megjelenő Szerzetesi Intézmények Enciklopédiája a kamalduli szerzetesek között sorolja fel őket. Még magyar bencés is akad a 19. században, Filperger Rudolf alperjel személyében, aki naplójába ezt írja július 17-én: „S Andreae Zoerardi (hungarice Szórád) et Benedicti Nitriae in Hungaria Camaldulensium Confessorum”.

Dietell egy 18. századi metsző Szent Benedeket kamaldulinak ábrázolja, aki Szűz Mária szobra előtt imádkozik. A kép alatt mellékjelenet látható, amint a rablók a remetét megragadják és a Vág vizébe dobják. A Mária-monogrammot két kis angyal fogja közre; az egyik pálmaágat tart, a másik írásszalagot: „Kimentett engem a nagy vizekből” felirattal (17. zsoltár). A kép alatt – fordításban – ez olvasható: „Szent Benedek vértanú, kamalduli. Miután mestere meghalt, a Trencsén melletti Szkalkán hasonlóan szigorú életmódot kezdett mestere barlangjában. Abban a reményben, hogy pénzt találnak nála, rablók ölik meg 1010-ben, majd a Vág vizébe dobják. A parton lévő sas jelzésére egy év után megtalálják romlatlan testét. Mestere mellé temetik. Ünnepe Május 1. – Díszes keretben felül a kamalduli címer: hármas halmon kereszt, mely koronából nő ki.”

Arezzóban a Santa Maria in Gradi templomban Szent Szórádnak van egy kis kriptája, ahol az egyik 17-18. századból származó freskó a névadó szentet ábrázolja térdeplő helyzetben, kivágott fatörzsben, fehér ruhában. A felirat szerint: „Zoerard András hitvalló, lengyel kamalduli szerzetes. Meghalt Magyarországon a Vashegyen 1009. július 16-án, és eltemették Szent Emmerám bazilikájában. Amíg élt, és halála után is, sok csodával tündökölt. III. Kallixtus pápa iktatta a szentek sorába.” A felirat lengyel eredetre mutat, minden tévedésével. Lengyelországból származik a félreértés, hogy Szórád a Vashegyen, tehát Pécsváradon halt meg. A kamalduli templomban talált festmények elárulják, hogy a kamalduliak a barokk korban mennyire magukénak érezték ezeket a hősies szigorúságú remetéket.

Bármennyire is szeretné azonban e blog szerzője Szent Andrást és Benedeket Romuald atyánk rendjében látni, helyt ad Sólymos Szilveszter meggyőző érvelésének. Eszerint vértanúink kétségtelenül bencések voltak, de nem tudták magukat kivonni a kamalduli reform és a bizánci szerzetesség hatása alól. „Úgy tűnik, hogy a két bencés remete egész lelkisége, szerzetesi beállítottsága több forrásból is visszautal ezekre a hatásokra.” - fogalmaz a bencés atya könyvében.