2009. július 12., vasárnap

Aki Szent Romualdnál tanulta a remeteséget: Gualbert Szent János ünnepe


Az alapító atya életét rendtársa, Andrea di Strumi örökítette meg. Miután megkegyelmezett testvére gyilkosának és legyőzte apja a nemes Gualberto ellenkezését, belépett a firenzei S. Miniato monostorba. Tudomására jutott, hogy ennek apátja szimónia révén jutott hatalomra, s ebben a város püspöke is támogatta. Nyilvánosságra hozta ezt a visszaélést, de az nem járt az általa megkívánt eredménnyel, ezért otthagyta a monostort is, a várost is, hogy olyan helyet keressen, ahol Szent Benedek Regulája szerint szolgálhat Krisztusnak. Végigjárta Romagna monostorait és 1017-ben elment Camaldoliba Szent Romualdhoz tanítványnak. A kamalduliak nagyon megszerették és nagy tiszteletben tartották szigorú aszkéziséért. Pappá akarták szentelni, de János a Szentlélektől azt a különleges megbízatást kapta, hogy alakítsa ki saját közösségét.. Elöljárói engedélyével ismét útra kelt, hogy remeteségbe vonuljon. Vele ment társa, aki még San Miniatóból kísérte. Így jutottak el 1030 körül Vallombrosa völgyébe, ahol Romuald néhány évvel azelőtt remetséget alapított a Szent Hilarius monostor apátnőjének, Ittának a földjén. Itt élt már két remete: Pál és Gunthelm testvérek. Ők is Szent Romuald tanítványai voltak.


Életükről 1037-ben szól az első hír, amikor a firenzei Alberto, volt városi jegyző is csatlakozott a Szent Benedek Reguláját követő közösséghez Vallambrosa völgyében. Szent János 1043-tól viselte az apáti tisztet, neve azonban jóval később, 1072-ben jelent meg először. 1066-ban a firenzei püspök megbízásából merényletet követtek el az alapító atya ellen. Sikertelenül. Életrajzírója szerint békés természetű, tiszteletreméltó megjelenésű volt, műveltsége nem ütötte meg a kor színvonalát, csak a Szentírásban való jártasságával tűnt ki. János mielőtt szerzetes lett, nem tanult sem írni, sem olvasni, hosszú betegségei alatt azonban közössége tagjaival felolvastatta magának az egyházatyák írásait, és így mély lelki tudásra tett szert. Egészségét nem kímélve kemény aszkézist gyakorolt; mások, főképp a szegények és a betegek iránt, gyöngéd szeretettel viseltetett. Elrendelte a szürke habitus viselését, hogy szerzeteseit már a ruházatukról meg lehessen különböztetni a fekete bencésektől és a fehér kamalduliaktól.


"Giovanni atya megkapta azt a különleges kegyelmet is, hogy felfedje, őszinte vagy csalárd lélekkel jön-e valaki. Jézus Krisztustól elnyerte azt az ajándékot is, hogy a tekintélyes és gazdag embert ne fogadja szívesebben, mint a szegényt vagy alacsony sorsút, s ne bánjék vele másképpen. Sőt, a szegényt, aki a monostori életet választotta, még nagyobb szeretettel fogadta be, mint a gazdagot, aki egész vagyonával és örökségével együtt jött. Azt mondogatta, hogy a gazdag által a monostorba behozott pénz súlyosan akadályozza annak szívbéli alázatát."
(Andrea di Strumi: Vita S. Joanni, 15. ford. Puskely Mária)

Gualbert Szent János botja a vallomrózai monostorban és a rend címerében


A senex pater, akit már népes szerzetescsalád vett körül, a Siena melletti Passignanóban hunyt el 1073. július 12-én. Halálos ágyán a testvérek oktatást kértek tőle a szeretetről. Ez a homíliája fennmaradt. III. Celesztin pápa avatta szentté 1193-ban.


Nincsenek megjegyzések: