2009. június 30., kedd

Szent Péter és Pál apostolok emlékezete


"Milyen hálát zengjünk nektek, szent apostolok, akik oly sokat tettetek értünk? Felidézem emlékedet, Péter, és elámulok; reád gondolok, Pál, - és nem tudom visszatartani a könnyeimet. Nem tudom, mit mondjak, miről beszéljek, ha szenvedéseiteket szemlélem! Hány börtönt megszenteltetek, hány bilincset tettetek dicsővé, mennyi kínzást viseltetek el és mennyi gyalázást vettetek magatokra! Hogyan vittétek Krisztust, és hogyan örvendeztettétek meg tanításotokkal a közösségeket. Áldott legyen nyelvetek! Tagjaitokat vér borítja az Egyház miatt. Ti mindenben követtétek Krisztust. Az egész földet bejárja szózatotok és szavatok elhat a földkerekség határáig (Zsolt 18). Örülj Péter, mert vihetted Krisztus keresztfáját. Mesteredhez hasonlóan kereszten akartál meghalni, de nem úgy, mint Krisztus Urunk, hanem fejjel lefelé, mint aki a földből az égbe veszi útját. Boldog szegek, amelyek átszúrták azokat a szent tagokat! Lelkedet teljes bizalommal az Úr kezeibe tetted le, te, aki nagy buzgalommal szolgáltál neki, és jegyesének az Egyháznak, aki lángoló szívvel szeretted az Urat, te a leghűségesebb az összes apostolok között.

- Örvendj te is, Szent Pál, akinek fejét karddal vágták le, s a kinek érdemeit nem lehet szavakkal kifejezni. Miféle kard járta át a te szent torkodat? Nem volt-e ez az Úrnak eszköze, amelyet megcsodál az ég és tisztel a föld? Mi fogta fel véredet? Tejnek látszott hóhérod ruháján, akit te csodálatosan gyengéddé, sőt hívővé tettél pribékjeivel együtt. Legyen koronám ez a kard, Péter szegei pedig diadémban csillogó drágakövek."

(Aranyszájú Szent János konstantinápolyi pátriárka)

Nincsenek megjegyzések: