2009. június 24., szerda

A dékánia majki kirándulása



"A monostor kapujához rendeljenek egy idősebb okos testvért, aki értelmesen tud választ adni, és akit éltes kora nem enged elcsatangolni. A kapusnak a kapu mellett legyen a szobája, hogy az érkezők őt ott mindig megtalálják, hogy tőle feleletet kaphassanak. Mihelyt valaki kopogtat vagy egy szegény kiált, feleljen rá: "Hála legyen Istennek" vagy: "Adj áldást". És azonnal istenfélelemből fakadó szelídséggel és buzgó szeretettel adjon választ. Ha a kapusnak segítségre van szüksége, kapjon maga mellé egy fiatalabb testvért." (Szent Benedek Regulája 66,1-5)


1752-ből való a kapu címerének leírása: "Hármas halmon álló, lebegő koronán átfűzött, háromkarélyos ágvégződésű latin kereszt", vagyis a Monte Corona kongregáció címere."


Magyar földre már maga Szent Romuald atyánk is elindult, hogy elnyerje a vértanúságot. Életrajzírója Damiani Szent Péter így ír erről: "Mikor már közel jártak Pannónia határához, Romualdot hirtelen olyan bágyadtság fogta el, hogy nem tudott tovább menni. Betegsége sokáig elhúzódott; mert valahányszor elhatározta, hogy visszafordul, azonnal meggyógyult, s viszont, ha felgyógyultan folytatni akarta útját, arca azonnal megdagadt s gyomra teljesen felmondta a szolgálatot. Végre összegyűjtötte társait, s így szólt hozzájuk: "Úgy látszik, Isten nem akarja, hogy tovább menjek. Mivel azonban vágyatok nem titok előttem, senkit sem kényszerítek a visszatérésre...Bár úgy hiszem, hogy a vértanúság koronáját ti sem fogjátok elnyerni, mégis szabad döntésetekre bízom, hogy tovább mentek-e vagy pedig velem együtt visszatértek."

"Tudjuk, hogy a szerzetesnek négy faja van. Az első a cenobitáké; ezek monostorban laknak, rendszabály és apát vezetésével küzdenek. Második az anachorétáké vagyis a remetéké. Ezek nem a szerzeteséletnek kezdő nekibuzdulásával, hanem a monostorban való huzamosabb próbatétel útján lesznek azok. Ezek sok társuk segítségével megtanultak az ördög ellen küzdeni, és jól felkészülve testvéreik csatasorából magános harcra nyugodtan a pusztába vonulhatnak, puszta kézzel és karral bátran tudnak harcolni Isten segítségével a test és a gondolatok bűnei ellen." (Szent Benedek regulája 1. fejezet 1-5)


1737 augusztusában kezdték meg a tényleges építkezést. Az első cella alapkövét Eszterházy József tette le, s Szent Józsefről nevezték el. A többi cella védőszentje (építésük sorrendjében): Szent Borbála, Mindenszentek, Szent Pál, Szent Romuald, Szent Zsigmond, Szent Teréz, Szent László, Szent Franciska, Szent Antal, Assisi Szent Ferenc, Szent Imre, Szent Lajos király, a Boldogságos Szűz, Szent Benedek, Szent Erzsébet, Szent István, majd az utolsónak Nepomuki Szent János. 1756-ban elkészült a remeteséget körülvevő zárófal (cinctura).


1746-ban megkezdték a külső kolostor építését (foresteria) a vendégek, betegszoba, könyvtár, konyha, műhelyek számára. Templom még nem volt, csak egy kis kápolna.


1753. április 29-én helyezték el a templom alapkövét, védőszentje Nepomuki Szent János volt. A remeteség 1770-ben kapta meg a perjelség címet. Ekkor már készen állt a templom is, így mindenben eleget lehetett tenni a rendi előírásoknak.


Még folytak a befejező munkálatok, amikor II. József 1782. február 21-én aláírt rendeletével kiadta a feloszlatás parancsát. A feloszlató bizottság részletes leltárt készített a cellákról, a templomról és annak értéktárgyairól, a halastóról, a cserépégetőről, a három malomról s a 644 kötetet és különféle kéziratokat tartalmazó könyvtárról.


A feloszlatás pillanatában 13 kamalduli remete élt Majkon: Budaházi Adalbert perjel, Szaniszló Jeromos gondnok, Miklós Apollinár könyvtáros, Frank Tádé sekrestyés, Rozman Balázs, Melicher Anzelm senior, Zagorik Miklós, Hölbling Tamás, Zonivecz Onofrius, Szuhányi Mór, Langer Gáspár pincemester, Lehrner Egyed szakács és Tarra Sebestyén kertész. Közülük ketten még Majkon haltak meg, mielőtt el kellett volna hagyniuk a remeteséget, a fiatalabbak vagy Itáliába távoztak, vagy beálltak az egyházmegyei lelkipásztori szolgálatba.


"Tegyük meg, amit a próféta mond: "Szóltam, vigyázok utamra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel. Őrizet alá vettem számat. Elnémultam, megalázkodtam és hallgattam a jókról" (Zsolt 38,2-3). Ezzel megmutatja a próféta, hogy a hallgatás kedvéért néha még a jó beszédektől is tartózkodnunk kell, mennyivel inkább kell a bűnnek büntetése miatt a rossz szavakkal felhagynunk. Tehát a hallgatás fontossága miatt a tökéletes tanítványok is ritkán kapjanak engedélyt még a jó, szent és épületes beszédre is, mert írva van: "A sok beszédben nem kerülöd ki a bűnt" (Péld 10,19). És másutt: "Halál és élet van a nyelv kezébe" (Péld 18,21). Mert szólni és tanítani a mester dolga, a tanítványokhoz a hallgatás és az odafigyelés illik. Ha tehát valami kérdeznivalójuk van, azt teljes alázattal és az alárendeltek tiszteletadásával kérjék. Az illetlen tréfálkozást pedig és a haszontalan, nevetésre ingerlő szavakat mindenünnen örökre száműzzük, és nem engedjük meg, hogy a tanítvány ilyen beszédekre nyissa száját." (Szent Benedek Regulája, 6. fejezet a hallgatásról)



Minden cellaház négy helyiségből állt, a folyosóról jobbra nyílt a freskókkal, stukkókkal gazdagon díszített, oltárral felszerelt kis kör alaprajzú kápolna, vele szemben helyezkedett el az egyszerűen, egy ággyal, kandallóval és könyvszekrénnyel berendezett lakószoba, innen nyílt egy kisebb műhely, vele szemben, pedig a kamra a falba mélyített reteráttal. A helyiségeket csehboltozattal illetve fiókos dongaboltozattal fedték.


Oratorium - Szent Romuald a majki remeteség modelljével


Dekoratív és figurális festés a 15. számmal jelzett remeteház kápolnájában (mész-szekkó)

"Hisszük, hogy Isten mindenütt jelen van, és hogy "az Úr szeme mindenütt figyeli a jókat és a rosszakat" (Péld 15,3), de ez a hit a legerősebb és minden kételkedéstől mentes legyen akkor, amikor az istenszolgálaton veszünk részt. Ezért mindig meg kell emlékeznünk arról, amit a próféta mond: "szolgáljatok az Úrnak félelemmel" (Zsolt 2,11), és másutt: "zsoltározzatok bölcsességgel" (Zsolt 46,8), és: "az angyalok színe előtt mondok zsoltárt neked" (Zsolt 137,1).Vegyük tehát fontolóra, miként kell Isten és ő angyalai színe előtt viselkedni, és úgy álljunk a zsolozsmázáshoz, hogy szívünk megegyezzék szavunkkal." (Szent Benedek Regulája 19. fejezet)


"Maradj celládban mint mennyországodban. Tisztítsd meg magad a világ emlékeitől. Úgy őrködj gondolataid felett, amint a halász szemmel tartja a halat. Sose hagyd el a zsoltárok ösvényét. Merülj el a zsoltárokban, kutasd azok jelentését. Ha olvasás közben elszórakozol, ne hagyd ott a könyvet, hanem még buzgóbban kutasd a zsoltár értelmét. Legfontosabb azonban, hogy helyezd magad Isten jelenlétébe.
Tagadd meg magad teljesen - destrue te totum -, kisgyermekként, boldogan fogadd be Isten kegyelmét." (Szent Romuald kis regulája)


"Úgy, ahogy írva van: "Mindenegyesnek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt" (ApCsel 4,35). Nem azt mondjuk ezzel, hogy személyválogatás legyen - ettől Isten mentsen -, hanem hogy tekintetbe kell venni a gyöngeségeket. Aki kevesebbre szorul, adjon hálát Istennek és ne szomorkodjék, akinek pedig többre van szüksége, alázza meg magát gyöngeségéért és ne bizakodjék el, hogy könyörületességből többet kap. Így minden tag békességben lesz. Különösen a zúgolódás bűnének nem szabad semmiféle okból, sem szóban, sem jelben megnyilatkoznia. Ha valakit ezen rajtakapnak, a szigorúbb büntetésnek vessék alá." (Szent Benedek Regulája 34. fejezet)


"Kiváltképpen ezt a bűnt kell gyökerestül kiirtani a monostorból. Senki se merészeljen az apát rendelése nélkül bármit is adni vagy elfogadni, vagy bármit is sajátjaként bírni; egyáltalán semmit sem: se könyvet, se írótáblát, se íróvesszőt, tehát igazán semmit se. Hiszen még saját testüket vagy akaratukat sem szabad tulajdon hatalmukban tartaniuk, hanem minden szükségeset a monostor atyjától várjanak. Ne is legyen semmijük sem, amit az apát nem ad, vagy meg nem enged. Mindenük legyen közös, amint írva van, senki se valljon magáénak semmit (ApCsel 4,32), se ne tartson jogot semmire. Ha valakit rajtakapnának, hogy ebben az igen gonosz bűnben találja örömét, figyelmeztessék első- és másodíziglen; ha nem javul meg, büntetéssel sújtsák." (Szent Benedek Regulája 33. fejezet)


Műhely - laboratorium
"A tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvérek a megállapított időben foglalkozzanak testi munkával, más órákban pedig szent olvasmányokkal." (Szent Bendek Regulája 48,1)


A remeteház kertje jelenleg gyógynövényekkel beültetve


A foresteria kialakítása, díszítése a cellákhoz hasonlóan visszafogott. Csak a főbejáratok díszesebbek. Az épület eredeti belső elrendezése szintén egyszerű kialakítású lehetett. A belső boltozati megoldásokat a csehsüveg-, a dongaboltozat és a csapozott gerenda jellemezte.
A földszinten az udvar felőli zárt folyosóra egy sor helyiség nyílt. Ezt a rendszert a földszinten csak a két oldalszárny végén, az épület teljes szélességét elfoglaló refektórium (közös ebédlőterem) és az északnyugati szárny végén lévő párdarabja a könyvtár- és levéltár tere bontotta meg.
A könyvtár mellett kapott helyet a gyógyszertár és a műhelyek. A konventépületben volt továbbá a perjel otthona, egy tanterem, a tálaló, (1860 után vadászebédlővé alakították), valamint az ispotály (betegedő), egy kisebb börtön, a laikus testvérek (fráterek) lakószobái, vendégszobák, egy egyszerűbb használatra szánt ebédlő, társalgók, asztalosműhely, sütőműhely, mosoda, istálló, kocsiszín.
A pinceszinten helyezték el a gazdasági helyiségeket, a konyhákat, a kamrákat és a pincéket. Az emeleten kapott helyett az alapító lakosztálya, a főtengelyben alakították ki a fogadórészt, egyik oldalon kis szobával (kávézó), a másik oldalon 3 kétablakos társasági szobával és ebédlővel, valamint lakószobákkal.


A refektóriumban a falakat borító figurális díszítésű faborítások nem maradtak fenn, a mai faburkolat a kastéllyá alakításkor kerülhetett ide. A terem és kis előterének csodálatos freskóit Vogel Gergely oltár-és freskófestő készítette 1760 körül. Az összesen 27 kép Romuáld életéből és a rend történetéből vett, valamint az államalapítással kapcsolatos jeleneteket, magyar szent királyokat, szenteket és az Utolsó Vacsora jelenetét ábrázolja.


"Az apát mindig együtt étkezzék a vendégekkel és a zarándokokkal. Amikor azonban nincs vendég, joga legyen a testvérek közül asztalához meghívni azt, akit akar. De a fegyelem miatt egy-két szenior mindig maradjon a testvérekkel." (Szent Bendek Regulája 56. fejezet)


A feloszlatás után...

1806-ban gróf Esterházy Károly megvette a birtokot és a területet bérbe adta. Majkon ebben az időben a környék legnagyobb posztógyára működött, a cellaházakban ekkor munkások laktak, az egyikben iskolát rendeztek be. 1860-ban az Esterházy-család a konventépületet vadász- és lakókastéllyá alakíttatta át. Egyes barokk részleteket meghagytak (pl. a refektórium eredeti freskóit). Ekkor készült a refektórium és a vadászteremmé alakított helység faburkolata, az utóbbi falképei és a délkeleti homlokzat kecses öntöttvas erkélye is. A franciaparkot angolparkká formálták át, a parkba értékes fakülönlegességeket - mocsári ciprus, platán, juhar, kocsányos tölgy - telepítettek. A ma is álló márványoszlopokra rózsalugast futtattak. A főbejárati kapu ekkor került a mai helyére.
1810 nyarán egy villámcsapás következtében a Szent Jánosnak szentelt templom tetőszerkezete leégett. Részben az oroszlányi evangélikusok, részben Esterházy Károly csákvári kastélyának bővítéséhez szállíttatták el a köveket. A torony egyik oldalán, a sekrestye boltozatcsonkján még ma is látható freskótöredék. A II. világháborúban a kastély keleti mellékszárnya és a főszárny csatlakozó része leégett, ekkor pusztult el a családi levéltár anyaga, könyvritkaságok, újságok és több értékes bútordarab is. A háborút követően az épületegyüttes kórházként működött, majd az államosítás után középiskola és kollégium, majd munkásszálló költözött falai közé. Az egykori berendezésből a helyszínen ma csak nagyon kevés tárgy emlékeztet a régi időkre, a refektórium és a vadászterem kályháin kívül az emeleti kandalló és két csillár.

Esterházy-kastély és Kamalduli remeteség

Oroszlány-Majkpuszta
Telefon : 06-34-360-971
Nyitva tartás : április 1 és október 31. között,
mindennap, 10 és 16 óra között, vezetett csoportokkal, minden egész órában

Nincsenek megjegyzések: