2009. június 17., szerda

Az unalom nem Istentől ered


Egy régebbi Barsi Balázs-interjú részlete a Heti Világgazdaságból (2007.12.19.):

HVG: Kívülről sokak számára egyhangúnak, szürkének, hogy ne mondjam, nyomasztónak tűnik az önök élete. Mit tehet az, aki elkötelezte magát a szerzetesi életforma mellett, ám maga is így érez?

B. B.: Ha valakiben ilyen érzések támadnak, akkor vonuljon mélyebbre, a remeteségbe. Lehetőleg fizikailag is, ahol aztán megtapasztalja, hogy az unalom nem Istentől ered; ez kizárólag belőle jön, a sajátja. Ha egy szerzetes nem látja ezeket az összefüggéseket, akkor hiába él a kolostor csendes, zárt világában, hiába végez ünnepélyes liturgiát, a szíve mélyén világias ember marad, aki látszatokkal altatja el a lelkiismeretét. Ha valaki a világban találkozik egy ilyen meghasonlott pappal, szerzetessel, az általában az egész szerzetességet vagy az egyházat elítéli. Az ilyen sommás ítélet igazságtalan, de egyben figyelmeztető. A megalkuvó szerzetes szavai mindig kárt okoznak. Ha világias lelkéből szól, akkor megbotránkoztat, ha viszont jámbor szöveget mond, érződik, hogy hamis pénz, nincs mögötte "aranyfedezet".

Nincsenek megjegyzések: