2009. június 30., kedd

Szent Péter és Pál apostolok emlékezete


"Milyen hálát zengjünk nektek, szent apostolok, akik oly sokat tettetek értünk? Felidézem emlékedet, Péter, és elámulok; reád gondolok, Pál, - és nem tudom visszatartani a könnyeimet. Nem tudom, mit mondjak, miről beszéljek, ha szenvedéseiteket szemlélem! Hány börtönt megszenteltetek, hány bilincset tettetek dicsővé, mennyi kínzást viseltetek el és mennyi gyalázást vettetek magatokra! Hogyan vittétek Krisztust, és hogyan örvendeztettétek meg tanításotokkal a közösségeket. Áldott legyen nyelvetek! Tagjaitokat vér borítja az Egyház miatt. Ti mindenben követtétek Krisztust. Az egész földet bejárja szózatotok és szavatok elhat a földkerekség határáig (Zsolt 18). Örülj Péter, mert vihetted Krisztus keresztfáját. Mesteredhez hasonlóan kereszten akartál meghalni, de nem úgy, mint Krisztus Urunk, hanem fejjel lefelé, mint aki a földből az égbe veszi útját. Boldog szegek, amelyek átszúrták azokat a szent tagokat! Lelkedet teljes bizalommal az Úr kezeibe tetted le, te, aki nagy buzgalommal szolgáltál neki, és jegyesének az Egyháznak, aki lángoló szívvel szeretted az Urat, te a leghűségesebb az összes apostolok között.

- Örvendj te is, Szent Pál, akinek fejét karddal vágták le, s a kinek érdemeit nem lehet szavakkal kifejezni. Miféle kard járta át a te szent torkodat? Nem volt-e ez az Úrnak eszköze, amelyet megcsodál az ég és tisztel a föld? Mi fogta fel véredet? Tejnek látszott hóhérod ruháján, akit te csodálatosan gyengéddé, sőt hívővé tettél pribékjeivel együtt. Legyen koronám ez a kard, Péter szegei pedig diadémban csillogó drágakövek."

(Aranyszájú Szent János konstantinápolyi pátriárka)

2009. június 29., hétfő

Védőszentem Gurki Szent Hemma ünnepe + 1045. június 29.

Hemma szüleire és születésére vonatkozóan nincs forrás. Születési dátumát 995 és 1000 közé teszik; gyakran említik azonban 980-at is. Vilmos friesachi gróf és sanni őrgrófhoz ment feleségül, akit első ízben 1016-ban említenek II. Vilmos néven. Vilmos II. Konrád német-római császár kíséretéhez tartozott, aki a karintiai Adalbero von Eppenstein herceg ellenében vett igénybe. Miután a király megfosztotta hivatalától Adalberót, 1036-ban Adalbero megölte Vilmost. Hemma fiait illetően nem létezik kortárs forrás. 12. századi források, valamint a Hemma és családjából származó Vilmos és Hartvog neveinek ismerete mindazonáltal hihetővé teszik, hogy két fiúnak a feltételezését.


A legenda szerint Hemma Peilensteinban született Engelbert és Tuta lányaként, főnemesi családban, és II. Henrik császár udvarában nevelkedett, akivel rokonságban állt. Vilmos friesachi gróf és sanni őgrófhoz ment feleségül. Két fia, Vilmos és Hartwig, egy apródlázadás során vesztették életüket. Vilmos keményen megbüntette a lázadókat, majd zarándokútra indult Rómába. A visszaúton, de már Karintiában halt meg. Az ő emlékére alapította Hemma a gurki székesegyházat és kolostort.


Férjének (és amennyiben léteztek, fiainak) halála után Hemma „korának egyik leggazdagabb asszonya lett.” A nagyanyjától és a férjétől származó örökséggel hatalmas birtokai voltak a Gurk és a Metzitz vögyében, Karintiában Friesach és Völkermarkt körül, Friaulban, Felső-Stájerországban az Enns, Palten és Liesing völgyeiben, Alsó-Stájerországban a Sann völgyében Celje és Vitanje közelében és a Savinja, Száva és Sotla folyók között, valamint Alsó-Krajinában a Száva és a Gurk között. Hemma két kolostort akart alapítani. Az Enns-völgyi kolostor alapítására szánt jószágokat szerződésben átadta a salzburgi Balduin érseknek. Ennek ellenére az admonti kolostor alapítására csak harminc évvel később, 1074-ben került sor Gebhard salzburgi érsek idejében, Salzburg saját kolostoraként. Hemma egy 1043-as okirattal saját maga alapította a gurki női kolostort, amely nemes nők számára alapított rend volt, szigorú rendi szabályok nélkül. Az általa alapított templom a mai székesegyháztól nyugatra állt és a 19. században lebontották.

Nem bizonyított, de nem is valószerűtlen, hogy maga Hemma laikus nővérként belépett a kolostorba. Hemma halálának napja, június 29. fel van jegyezve az admonti és az ossiachi kolostor illetve Gurk halotti könyveiben. A halál éve nem dokumentált, feltételezhetően 1045-ben, de mindenképpen 1043 után következett be. Hemma a gurki kolostor mellett további templomokat is alapított. Kilenc templom alapítására van bizonyíték: Gurk, Grafendorf bei Friesach, Lieding, Glödnitz, St. Radegund am Hohenfeld, Lorenzenberg bei Micheldorf, St. Georgen am Weinberg, St. Margarethen bei Töllerberg és St. Lambert/Lambrecht a Haimburgerbergen. Neki tulajdonítják következő templomokat is: Pisweg, St. Georgen bei Straßburg, Hart im Glantal és Wieting.


A templom helyét a legenda szerint istenítélettel jelölték ki. Egy építőanyaggal megrakott ökrösszekeret hajtottak fel a Gurk völgyén a székesegyház építéséhez. A mai székesegyház helyén az ökrök megálltak és így jelölték ki azt a helyet, ahol az építmény álljon. A legenda megfelel a Sámuel első könyvében (1Sám 6,7-12) foglalt hagyománynak. A jogos bérről szóló legenda a templom építésének idejére vonatkozó történetet mesél el: Egy építőmunkás elégedetlen volt a bérével és többet követelt. Hemma, aki saját maga fizette ki a munkások bérét, odatartotta elé az erszényét és felszólította, hogy vegye ki magának a bérét. Amikor a munkás utóbb megnézte, ez pontosan az az összeg volt, amennyi neki járt.


1287-ben a káptalan képviselőinek jelenlétében kinyitották Hemma sírját. A holttest feltalálása (Inventio) 1287. november 21-ém később a boldogi mivolt elismerésének (Recognitio) számított. 1359-ben egy Avignonban kiállított okmány szerint 20 püspök hirdetett 40 napos búcsút a Beate Mariae Virginis et Sancte Hemme mise látogatására, ami feltételezte egy saját miseformula meglétét. A 14. századból maradt fenn egy Officium rhythmicum beatae Hemmae és egy Legenda beatae Hemmae, ezek a legrégebbi Hemma-kéziratok. (Mindkét szöveg, más szövegek mellett a karintiai tartományi levéltár 1/29-es kódexében található.) 1370-től a sírt ismét egy külön felvigyázónő őrizte, amiből gyakori zarándoklátogatásokra lehet következtetni. 1465-től a gurki püspökök Hemma szentté nyilvánítására törekedtek, ez azonban II. Frigyes német-római császár támogatása ellenére sem járt sikerrel. II. Pál pápa egy 1468-as levelében a döntést „kedvezőbb időpontra” halasztotta, amivel ugyan csak a nyári szünet utánra gondolt, mégis négyszáz év lett belőle. A gurki püspök halála, a magyar és török rajtaütések kisklatták az eljárást. 1494-ig történt néhány kísérlet az eljárás újraindítására. Az eljárás során készült okiratok részben fennmaradtak. A tanúk meghallgatása német és szlovén nyelven történt. Egyes tanúk Krajinából és Alsó-Stájerországból érkeztek Gurkba a meghallgatásra. A 16. századtól kezdve Hemma ünnepét halála évfordulójának előestéjére tették, mivel június 29. Péter és Pál napja volt. A források tanúsága szerint ezen a napon gabonát adományoztak a szegényeknek. Christoph Jäger St. Lambrecht-i atya negyven év kutatómunka után 1709-ben tette közzé Hemmáról szóló írását az Acta Sanctorum ötödik, júniusi kötetében. Hemma halálának 700. évfordulója alkalmából 1745. június 27-29 között háromnapos ünnepet tartottak. Valószínűleg ekkor került át Hemma emléknapja a ma is érvényes június 27-re. A 800. éves ünnepen 1845. június 29. és július 1. között 10-12 000 zarándok vett részt. Csak Valentin Wiery püspök (1858-1880) indította újra a szentté avatási eljárást az 1879. december 15-én XIII. Leóhoz intézett kérelmmével. Támogatást jelentett Gregor Schellander könyve. Wiery 1881-ben bekövetkezett halála után a fáradozások ismét félretevődtek. Josef Löw atya kutatásai 1931-től ismét mozgásba hozták az ügyet, amelyet Gurk, Maribor és Ljubljana püspökei támogattak. Végül 1938. január 5-én XI. Piusz pápa kimondta Hemma szentté avatását. 1972-ben június 27-e ajánlás nélküli emléknapként bekerült a német nyelvterület regionális naptárába, valamint a salzburgi és a Graz-Seckau-i egyházmegye naptárába. A Gurk-Klagenfurti egyházmegye naptárában kiemelt ünnepként jelölik. A szlovéniai egyházmegyék misekönyvében Szent Hemma ünnepe 1975 óta ajánlás nélküli emléknapként szerepel. 1988-ban a szenttéavatás 50. évfordulója alkalmából nagy ünnepségekre került sor. A karintiai Straßburg kastélyban Hemma kiállítás nyílt. Június 25-én II. János Pál pápa meglátogatta Gurkot és Hemma sírját. A misére három ország mintegy 70 000 hívője zarándokolt el.

Hemma ékszerei


A gyűrű és a függők 1465 óta dokumentumokkal követhetőek. Mindkettő előkelő helyet foglal el Hemma nyilvános tiszteletében. Mindkét ereklye fekete, átlátszatlan, szabálytalan alakú korund, igénytelen aranyfoglalatban. Azonos kéz műve, de a hiányzó diszítések miatt időben nem lehet besorolni őket. Mindkét korund azonos helyről származik, és egyértelműen nem Európából. Lehetséges, hogy thaiföldi eredetűek.
(az összeállítás a wikipedia szócikke alapján készült)

2009. június 25., csütörtök

Egy régi kiállítás évfordulójának ürügyén (2005.06.25-10.31)



Az egykori ajánló szövegéből:

"Manapság a legtöbben szorongunk a csendtől, nem szívesen szembesülünk legbenső énünkkel, félünk mélyen magunkba nézni, hiszen esetleg kénytelenek lennénk újraértékelni az életünket. A némaságot fogadott kamalduli szerzetesek nem félnek mindezektől, – szelíd derűvel szemlélik a világot. Ez a derű, sőt néhol humor sugárzik a majki volt kamalduli remeteség foresteria épületében 2005. június 25-én megnyílt, és október 30-ig látogatható fotókiállítás valamennyi képén.
A kiállítást a Műemlékek Állami Gondnoksága a Budapesti Lengyel Intézet segítségével hozta át Lengyelországból, ahol a Dziennik Polski című újság szervezésében mutatták be. A képek a Krakkó melletti Bielanyban működő kamalduli kolostor életét, a remeték mindennapjait mutatják be hat fotóművész tolmácsolásában. Ahogy Maksymilian M. Witold Kozlowski atya, a Bielany-i kolostor rendfőnöke írja a kiállításról készült katalógus előszavában, a kolostor 400. évfordulója alkalmából ily módon szeretnének beszélni magukról, életükről, örömeikről, szomorúságaikról és elhívatásukról."










2009. június 24., szerda

A dékánia majki kirándulása



"A monostor kapujához rendeljenek egy idősebb okos testvért, aki értelmesen tud választ adni, és akit éltes kora nem enged elcsatangolni. A kapusnak a kapu mellett legyen a szobája, hogy az érkezők őt ott mindig megtalálják, hogy tőle feleletet kaphassanak. Mihelyt valaki kopogtat vagy egy szegény kiált, feleljen rá: "Hála legyen Istennek" vagy: "Adj áldást". És azonnal istenfélelemből fakadó szelídséggel és buzgó szeretettel adjon választ. Ha a kapusnak segítségre van szüksége, kapjon maga mellé egy fiatalabb testvért." (Szent Benedek Regulája 66,1-5)


1752-ből való a kapu címerének leírása: "Hármas halmon álló, lebegő koronán átfűzött, háromkarélyos ágvégződésű latin kereszt", vagyis a Monte Corona kongregáció címere."


Magyar földre már maga Szent Romuald atyánk is elindult, hogy elnyerje a vértanúságot. Életrajzírója Damiani Szent Péter így ír erről: "Mikor már közel jártak Pannónia határához, Romualdot hirtelen olyan bágyadtság fogta el, hogy nem tudott tovább menni. Betegsége sokáig elhúzódott; mert valahányszor elhatározta, hogy visszafordul, azonnal meggyógyult, s viszont, ha felgyógyultan folytatni akarta útját, arca azonnal megdagadt s gyomra teljesen felmondta a szolgálatot. Végre összegyűjtötte társait, s így szólt hozzájuk: "Úgy látszik, Isten nem akarja, hogy tovább menjek. Mivel azonban vágyatok nem titok előttem, senkit sem kényszerítek a visszatérésre...Bár úgy hiszem, hogy a vértanúság koronáját ti sem fogjátok elnyerni, mégis szabad döntésetekre bízom, hogy tovább mentek-e vagy pedig velem együtt visszatértek."

"Tudjuk, hogy a szerzetesnek négy faja van. Az első a cenobitáké; ezek monostorban laknak, rendszabály és apát vezetésével küzdenek. Második az anachorétáké vagyis a remetéké. Ezek nem a szerzeteséletnek kezdő nekibuzdulásával, hanem a monostorban való huzamosabb próbatétel útján lesznek azok. Ezek sok társuk segítségével megtanultak az ördög ellen küzdeni, és jól felkészülve testvéreik csatasorából magános harcra nyugodtan a pusztába vonulhatnak, puszta kézzel és karral bátran tudnak harcolni Isten segítségével a test és a gondolatok bűnei ellen." (Szent Benedek regulája 1. fejezet 1-5)


1737 augusztusában kezdték meg a tényleges építkezést. Az első cella alapkövét Eszterházy József tette le, s Szent Józsefről nevezték el. A többi cella védőszentje (építésük sorrendjében): Szent Borbála, Mindenszentek, Szent Pál, Szent Romuald, Szent Zsigmond, Szent Teréz, Szent László, Szent Franciska, Szent Antal, Assisi Szent Ferenc, Szent Imre, Szent Lajos király, a Boldogságos Szűz, Szent Benedek, Szent Erzsébet, Szent István, majd az utolsónak Nepomuki Szent János. 1756-ban elkészült a remeteséget körülvevő zárófal (cinctura).


1746-ban megkezdték a külső kolostor építését (foresteria) a vendégek, betegszoba, könyvtár, konyha, műhelyek számára. Templom még nem volt, csak egy kis kápolna.


1753. április 29-én helyezték el a templom alapkövét, védőszentje Nepomuki Szent János volt. A remeteség 1770-ben kapta meg a perjelség címet. Ekkor már készen állt a templom is, így mindenben eleget lehetett tenni a rendi előírásoknak.


Még folytak a befejező munkálatok, amikor II. József 1782. február 21-én aláírt rendeletével kiadta a feloszlatás parancsát. A feloszlató bizottság részletes leltárt készített a cellákról, a templomról és annak értéktárgyairól, a halastóról, a cserépégetőről, a három malomról s a 644 kötetet és különféle kéziratokat tartalmazó könyvtárról.


A feloszlatás pillanatában 13 kamalduli remete élt Majkon: Budaházi Adalbert perjel, Szaniszló Jeromos gondnok, Miklós Apollinár könyvtáros, Frank Tádé sekrestyés, Rozman Balázs, Melicher Anzelm senior, Zagorik Miklós, Hölbling Tamás, Zonivecz Onofrius, Szuhányi Mór, Langer Gáspár pincemester, Lehrner Egyed szakács és Tarra Sebestyén kertész. Közülük ketten még Majkon haltak meg, mielőtt el kellett volna hagyniuk a remeteséget, a fiatalabbak vagy Itáliába távoztak, vagy beálltak az egyházmegyei lelkipásztori szolgálatba.


"Tegyük meg, amit a próféta mond: "Szóltam, vigyázok utamra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel. Őrizet alá vettem számat. Elnémultam, megalázkodtam és hallgattam a jókról" (Zsolt 38,2-3). Ezzel megmutatja a próféta, hogy a hallgatás kedvéért néha még a jó beszédektől is tartózkodnunk kell, mennyivel inkább kell a bűnnek büntetése miatt a rossz szavakkal felhagynunk. Tehát a hallgatás fontossága miatt a tökéletes tanítványok is ritkán kapjanak engedélyt még a jó, szent és épületes beszédre is, mert írva van: "A sok beszédben nem kerülöd ki a bűnt" (Péld 10,19). És másutt: "Halál és élet van a nyelv kezébe" (Péld 18,21). Mert szólni és tanítani a mester dolga, a tanítványokhoz a hallgatás és az odafigyelés illik. Ha tehát valami kérdeznivalójuk van, azt teljes alázattal és az alárendeltek tiszteletadásával kérjék. Az illetlen tréfálkozást pedig és a haszontalan, nevetésre ingerlő szavakat mindenünnen örökre száműzzük, és nem engedjük meg, hogy a tanítvány ilyen beszédekre nyissa száját." (Szent Benedek Regulája, 6. fejezet a hallgatásról)



Minden cellaház négy helyiségből állt, a folyosóról jobbra nyílt a freskókkal, stukkókkal gazdagon díszített, oltárral felszerelt kis kör alaprajzú kápolna, vele szemben helyezkedett el az egyszerűen, egy ággyal, kandallóval és könyvszekrénnyel berendezett lakószoba, innen nyílt egy kisebb műhely, vele szemben, pedig a kamra a falba mélyített reteráttal. A helyiségeket csehboltozattal illetve fiókos dongaboltozattal fedték.


Oratorium - Szent Romuald a majki remeteség modelljével


Dekoratív és figurális festés a 15. számmal jelzett remeteház kápolnájában (mész-szekkó)

"Hisszük, hogy Isten mindenütt jelen van, és hogy "az Úr szeme mindenütt figyeli a jókat és a rosszakat" (Péld 15,3), de ez a hit a legerősebb és minden kételkedéstől mentes legyen akkor, amikor az istenszolgálaton veszünk részt. Ezért mindig meg kell emlékeznünk arról, amit a próféta mond: "szolgáljatok az Úrnak félelemmel" (Zsolt 2,11), és másutt: "zsoltározzatok bölcsességgel" (Zsolt 46,8), és: "az angyalok színe előtt mondok zsoltárt neked" (Zsolt 137,1).Vegyük tehát fontolóra, miként kell Isten és ő angyalai színe előtt viselkedni, és úgy álljunk a zsolozsmázáshoz, hogy szívünk megegyezzék szavunkkal." (Szent Benedek Regulája 19. fejezet)


"Maradj celládban mint mennyországodban. Tisztítsd meg magad a világ emlékeitől. Úgy őrködj gondolataid felett, amint a halász szemmel tartja a halat. Sose hagyd el a zsoltárok ösvényét. Merülj el a zsoltárokban, kutasd azok jelentését. Ha olvasás közben elszórakozol, ne hagyd ott a könyvet, hanem még buzgóbban kutasd a zsoltár értelmét. Legfontosabb azonban, hogy helyezd magad Isten jelenlétébe.
Tagadd meg magad teljesen - destrue te totum -, kisgyermekként, boldogan fogadd be Isten kegyelmét." (Szent Romuald kis regulája)


"Úgy, ahogy írva van: "Mindenegyesnek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt" (ApCsel 4,35). Nem azt mondjuk ezzel, hogy személyválogatás legyen - ettől Isten mentsen -, hanem hogy tekintetbe kell venni a gyöngeségeket. Aki kevesebbre szorul, adjon hálát Istennek és ne szomorkodjék, akinek pedig többre van szüksége, alázza meg magát gyöngeségéért és ne bizakodjék el, hogy könyörületességből többet kap. Így minden tag békességben lesz. Különösen a zúgolódás bűnének nem szabad semmiféle okból, sem szóban, sem jelben megnyilatkoznia. Ha valakit ezen rajtakapnak, a szigorúbb büntetésnek vessék alá." (Szent Benedek Regulája 34. fejezet)


"Kiváltképpen ezt a bűnt kell gyökerestül kiirtani a monostorból. Senki se merészeljen az apát rendelése nélkül bármit is adni vagy elfogadni, vagy bármit is sajátjaként bírni; egyáltalán semmit sem: se könyvet, se írótáblát, se íróvesszőt, tehát igazán semmit se. Hiszen még saját testüket vagy akaratukat sem szabad tulajdon hatalmukban tartaniuk, hanem minden szükségeset a monostor atyjától várjanak. Ne is legyen semmijük sem, amit az apát nem ad, vagy meg nem enged. Mindenük legyen közös, amint írva van, senki se valljon magáénak semmit (ApCsel 4,32), se ne tartson jogot semmire. Ha valakit rajtakapnának, hogy ebben az igen gonosz bűnben találja örömét, figyelmeztessék első- és másodíziglen; ha nem javul meg, büntetéssel sújtsák." (Szent Benedek Regulája 33. fejezet)


Műhely - laboratorium
"A tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvérek a megállapított időben foglalkozzanak testi munkával, más órákban pedig szent olvasmányokkal." (Szent Bendek Regulája 48,1)


A remeteház kertje jelenleg gyógynövényekkel beültetve


A foresteria kialakítása, díszítése a cellákhoz hasonlóan visszafogott. Csak a főbejáratok díszesebbek. Az épület eredeti belső elrendezése szintén egyszerű kialakítású lehetett. A belső boltozati megoldásokat a csehsüveg-, a dongaboltozat és a csapozott gerenda jellemezte.
A földszinten az udvar felőli zárt folyosóra egy sor helyiség nyílt. Ezt a rendszert a földszinten csak a két oldalszárny végén, az épület teljes szélességét elfoglaló refektórium (közös ebédlőterem) és az északnyugati szárny végén lévő párdarabja a könyvtár- és levéltár tere bontotta meg.
A könyvtár mellett kapott helyet a gyógyszertár és a műhelyek. A konventépületben volt továbbá a perjel otthona, egy tanterem, a tálaló, (1860 után vadászebédlővé alakították), valamint az ispotály (betegedő), egy kisebb börtön, a laikus testvérek (fráterek) lakószobái, vendégszobák, egy egyszerűbb használatra szánt ebédlő, társalgók, asztalosműhely, sütőműhely, mosoda, istálló, kocsiszín.
A pinceszinten helyezték el a gazdasági helyiségeket, a konyhákat, a kamrákat és a pincéket. Az emeleten kapott helyett az alapító lakosztálya, a főtengelyben alakították ki a fogadórészt, egyik oldalon kis szobával (kávézó), a másik oldalon 3 kétablakos társasági szobával és ebédlővel, valamint lakószobákkal.


A refektóriumban a falakat borító figurális díszítésű faborítások nem maradtak fenn, a mai faburkolat a kastéllyá alakításkor kerülhetett ide. A terem és kis előterének csodálatos freskóit Vogel Gergely oltár-és freskófestő készítette 1760 körül. Az összesen 27 kép Romuáld életéből és a rend történetéből vett, valamint az államalapítással kapcsolatos jeleneteket, magyar szent királyokat, szenteket és az Utolsó Vacsora jelenetét ábrázolja.


"Az apát mindig együtt étkezzék a vendégekkel és a zarándokokkal. Amikor azonban nincs vendég, joga legyen a testvérek közül asztalához meghívni azt, akit akar. De a fegyelem miatt egy-két szenior mindig maradjon a testvérekkel." (Szent Bendek Regulája 56. fejezet)


A feloszlatás után...

1806-ban gróf Esterházy Károly megvette a birtokot és a területet bérbe adta. Majkon ebben az időben a környék legnagyobb posztógyára működött, a cellaházakban ekkor munkások laktak, az egyikben iskolát rendeztek be. 1860-ban az Esterházy-család a konventépületet vadász- és lakókastéllyá alakíttatta át. Egyes barokk részleteket meghagytak (pl. a refektórium eredeti freskóit). Ekkor készült a refektórium és a vadászteremmé alakított helység faburkolata, az utóbbi falképei és a délkeleti homlokzat kecses öntöttvas erkélye is. A franciaparkot angolparkká formálták át, a parkba értékes fakülönlegességeket - mocsári ciprus, platán, juhar, kocsányos tölgy - telepítettek. A ma is álló márványoszlopokra rózsalugast futtattak. A főbejárati kapu ekkor került a mai helyére.
1810 nyarán egy villámcsapás következtében a Szent Jánosnak szentelt templom tetőszerkezete leégett. Részben az oroszlányi evangélikusok, részben Esterházy Károly csákvári kastélyának bővítéséhez szállíttatták el a köveket. A torony egyik oldalán, a sekrestye boltozatcsonkján még ma is látható freskótöredék. A II. világháborúban a kastély keleti mellékszárnya és a főszárny csatlakozó része leégett, ekkor pusztult el a családi levéltár anyaga, könyvritkaságok, újságok és több értékes bútordarab is. A háborút követően az épületegyüttes kórházként működött, majd az államosítás után középiskola és kollégium, majd munkásszálló költözött falai közé. Az egykori berendezésből a helyszínen ma csak nagyon kevés tárgy emlékeztet a régi időkre, a refektórium és a vadászterem kályháin kívül az emeleti kandalló és két csillár.

Esterházy-kastély és Kamalduli remeteség

Oroszlány-Majkpuszta
Telefon : 06-34-360-971
Nyitva tartás : április 1 és október 31. között,
mindennap, 10 és 16 óra között, vezetett csoportokkal, minden egész órában

2009. június 19., péntek

Megkezdődött a Papok Éve


A Paenitentiaria Apostolica 2009. április 25-én, Szent Márk napján kelt Decretuma a következő búcsúkat engedélyezi, amelyek a papi év folyamán elnyerhetők:

  • Papoknak:

Teljes búcsú minden nap, ha bűnbánóan elvégzik kitett vagy tabernaculumban őrzött Oltáriszentség előtt a zsolozsmából a Laudest vagy a Vesperást és aznap Szent János-Mária példáját követve a hívek rendelkezésére állnak szentgyónásuk elvégzésére. Ezt a teljes búcsút „per modum suffragii” a meghalt paptestvérekért is fel lehet ajánlani. A szokott feltételek: előzetesen végezzék el szentgyónásukat, járuljanak szentáldozáshoz és imádkozzanak a Szentatya szándékára.

Részleges búcsút nyernek – a meghalt papokért is felajánlható -, ha bármilyen papokért végzendő egyházilag jóváhagyott imát elmondanak.

  • Krisztushívőknek (világi híveinknek):

Teljes búcsút nyerhetnek az emlékév folyamán a következő napokon:

- a papi év megnyitása és bezárása napján (2009. június 19., 2010. június 19.), Vianney Szent János-Mária halála CL. évfordulóján (2009. augusztus 4.), a Papi Év folyamán minden elsőcsütörtökön és az Ordinarius loci által a hívek szükséglete szerint kijelölt más napokon,

- ha aznap szentmisén vesznek részt és azt a papokért ajánlják fel, és aznapi jócselekedeteiket is erre a szándékra ajánlják fel. Szokott feltételek: szentségi gyónás, imádság a Szentatya szándékára.

Ajánlatos, hogy a lelkipásztorként működő papok ezeken a napokon maguk vezessék a hívek ájtatosságát, misézzenek és gyóntassanak.

Ugyanezt a teljes búcsút, ugyanezen a napokon elnyerhetik az öregek, betegek vagy igazolt okból otthontartózkodók, ha megvetik a bűnt és szándékukban áll az első adódó alkalommal a három szokásos feltételt teljesíteni.

- ha a papok megszentelődéséért imádkoznak és szenvedésüket Istennek ajánlják Szűz Mária, az Apostolok Királynője által.

Részleges búcsút nyernek a hívek, valahányszor elmondanak öt Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget vagy bármilyen más egyházilag erre a szándékra jóváhagyott imádságot Jézus Szentséges Szíve tiszteletére a papokért, hogy megőrizze őket az Úr tisztaságban és életszentségben.


2009. június 17., szerda

Az unalom nem Istentől ered


Egy régebbi Barsi Balázs-interjú részlete a Heti Világgazdaságból (2007.12.19.):

HVG: Kívülről sokak számára egyhangúnak, szürkének, hogy ne mondjam, nyomasztónak tűnik az önök élete. Mit tehet az, aki elkötelezte magát a szerzetesi életforma mellett, ám maga is így érez?

B. B.: Ha valakiben ilyen érzések támadnak, akkor vonuljon mélyebbre, a remeteségbe. Lehetőleg fizikailag is, ahol aztán megtapasztalja, hogy az unalom nem Istentől ered; ez kizárólag belőle jön, a sajátja. Ha egy szerzetes nem látja ezeket az összefüggéseket, akkor hiába él a kolostor csendes, zárt világában, hiába végez ünnepélyes liturgiát, a szíve mélyén világias ember marad, aki látszatokkal altatja el a lelkiismeretét. Ha valaki a világban találkozik egy ilyen meghasonlott pappal, szerzetessel, az általában az egész szerzetességet vagy az egyházat elítéli. Az ilyen sommás ítélet igazságtalan, de egyben figyelmeztető. A megalkuvó szerzetes szavai mindig kárt okoznak. Ha világias lelkéből szól, akkor megbotránkoztat, ha viszont jámbor szöveget mond, érződik, hogy hamis pénz, nincs mögötte "aranyfedezet".

2009. június 10., szerda

Ez az Isten igéje

Egy atya javasolta, hogy amikor kézbe veszem a Bibliát ne csak úgy vegyem kézbe, mint egy épületes könyvet, hanem azzal a tudattal, hogy ez Isten jelenlétének egy másik formája, de szintén valóságos. Elmesélte, hogy gyakran ha Isten jelenlétébe szeretné helyezni magát, akkor kiteszi a kinyitott Szentírást a padlóra, maga elé stb.
Martin Mosebach könyvében olvastam, hogy a mise rubrikái nem könyvtartót, hanem szó szerint párnát (cussinus) írnak elő, amelyen a Misszáénak feküdnie kellene. Majd leírja, hogy a praktikus magyarázat szerint a párna feladata az esetenként nagyon értékes, elefántcsont metszetekkel, drágakő berakásokkal és aranylemez reliefekkel díszített kötés kímélése lenne.
A párna az orientális világban azonban a királyi trónus jelképe. A szultán birodalmának hatalmasságait párnákkal terített díványon fogadja, itt oszt igazságot, személye itt nyer uralkodói megjelenést. A misekönyv úgy trónol a párnán, mint egy uralkodó. A tarka selyemkendő, amely nyugaton a kis pultot takarja, erre a királyi párnára, a salamoni díványra történő utolsó utalás.

Így ha a misekönyvet megilleti ez a tiszteleti forma (pontosan tudjuk miért), akkor tényleg nagyszerű hasonlóképpen gondolni Isten Szavára és hasonló tisztelettel bánni vele.


Ervin atya arról beszélt Pünkösdhétfőn, hogy amikor az evangélium elhangzik, az nem egy "sima" felolvasás, és ezt a liturgia többször a tudtunkra adja. Ennek tudatosítása pl. a szöveg éneklése is. A celebráns - miután felolvasta az evangéliumot a következőt mondja: "Per evangelica dicta deleantur nostra delicta", Az Evangélium olvasása legyen bűneink bocsánatára. Tehát - és Ervin atya ezt különösen hangsúlyozta - valóságos bűneltörlő hatásról van szó (ami persze nem mérhető a bűnbocsánat szentségével).

Parsch Pius jegyzi meg, hogy a "Gloria Tibi Domine", "Laus Tibi Christe" köszöntés a jelenlévő Krisztusnak szól.

2009. június 6., szombat

Bencés családfa


Egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között."
(Máté 13, 31-32)