2009. április 28., kedd

Miért indult ez a blog?

Tavaly ősz óta vagyok érdeklődő a bencés oblátus közösségben. Különösen vonzó számomra Szent Romuald példája, aki a közösségi élet és a magány közötti kényes egyensúlyt kereste. Személyében találkozott a hagyományos nyugati lelkiség az ősi, keleti (ortodox) praxissal.
A blog annak az útkeresésnek a lenyomata, hogy hogyan követhetem Szent Benedek atyánk és Szent Romuald tanítását házasként a világban. Milyen módon keressem a magányt egy zajos és zsúfolt városban napról-napra? Miként tegyek tanúságot a kamalduli (bencés) lelkiségről a többi embernek? Egyáltalán mit is takar ez a lelkiség?

Elöljáróban Elréd atya írása arról, ki az obláta/oblátus?

Az oblátusok/obláták („fölajánlottak”) egy bencés monostorhoz tartoznak, annak lelki javaiban részesednek, de családban és egy plébánia közösségében élnek. Ígéretet tesznek az evangélium vezetésével életük jobbítására. Naponként zsolozsmáznak otthon vagy közösségben, havonként közösen elmélkednek kisebb közösségekben, dékániákban, és lelkigyakorlaton vesznek részt. Testvérként tekintenek a – hagyományos elnevezéssel élve – harmadrendekhez tartozókra.
Lelkiségük lényegére rámutat ígéretük szövege: „Ígérem, hogy Szent Benedek atyánk Regulájának szellemében az evangélium vezetésével járom az üdvösség útját, és Krisztusnak semmit elébe nem teszek.” Ehhez kérik a kegyelmet az oltár előtti imádságukkal:

„Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy neked éljek,
és ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam, Uram.” (119. zs.)

„Az oblátus hivatása éppúgy az Evangélium megélése, mint minden keresztényé, de életét sajátossá teszi az, hogy ennek gyakorlásában Szent Benedek tanításához igazodik” – olvashatjuk az oblátusok Szabályzatában.

Ha egész életünket ajánljuk fel, akkor ez azt is jelenti, hogy örömeinket, sikereinket, illetve gyöngeségeinket, bűneinket is Istennek adjuk. Szent Benedek az evangéliumi vámost tartja példaképnek, aki hátul áll meg a templomban, és bocsánatért imádkozik (Regula 7. fejezete; vö. Lk 18,13).

A közösségben egymást gyengeségeivel együtt próbáljuk hordozni. Az irgalmas Isten irántunk lehajló, feltétlen szeretetének átélése segíti legjobban önmagunk és társaink elfogadását. A bencések jelmondata: Béke és öröm, ennek megvalósításához a bölcs mértéktartás az egyik legfontosabb erény.

Magyarországon Szent Márton Monostorához (Pannonhalma) és Szent Mauríciusz Monostorához (Bakonybél) tartoznak oblátusok. Mivel Bakonybél Monostora is Pannonhalmához kapcsolódik, ezért szeretetben és a közös Szabályzat révén egységet képviselnek a hozzájuk csatlakozók.

A főapát úr oblátusrektorokat nevez ki, akik lelkivezetői és szervezői a pannonhalmi, illetve a bakonybéli közösségnek. Az apát az oblátusok atyja is, ő dönt a beöltözésről és az oblációról, miután az oblátusrektor felterjeszti a jelölteket. Magyarországon dékániákhoz, kis csoportokhoz tartozik az oblátusok többsége. Ezeknek vezetői a dékánok, akiket három évre választanak.

Az oblátus nem tesz szerzetesi fogadalmat, hanem egész életére nyilvános ígéretben kötelezi el magát Szent Benedek lelkisége és egy adott monostorhoz való tartozás mellett. Oblátusok lehetnek egyedülállók, családosok, papok, sőt nem katolikus keresztények is, de más lelkiségi mozgalomhoz, szervezethez tartozók nem vehetők fel. Külföldön a bencés oblátusok között és nálunk például a ferences nővéreknél vannak olyanok, akik szerzetesként élik életüket.

A dékániák havonta általában egyszer találkoznak. A testvérek beszélgetnek, egy kijelölt olvasmányon elmélkednek, közösen imádkoznak. Naponta egy imaórát mondanak el a zsolozsmáskönyvből, és évente egyszer nyáron közös lelkigyakorlaton vesznek részt Pannonhalmán vagy a Bakonybélhez tartozók a Szent Mauríciusz Monostorban. A liturgia, a zsolozsma szeretetét terjesztik családjainkban, a plébániákon és a világban. Az Obláció című bencés lelkiségi lap évente kétszer jelenik meg, a benne megjelent írások elősegítik a bencés lelkiség megismerését.

2 megjegyzés:

Mirjam írta...

Igazi béke érződik a blog hangulatában. Örülök, hogy rátaláltam. Nagyon sok értékes írással lehet itt gazdagodni.

Romualda írta...

Köszönöm, hamarosan egyre több saját írást is szeretnék feltenni az oldalra.