2009. december 31., csütörtök

Év végére egy kis statisztika

A képen a Szent János evangélistáról elnevezett legrégebbi (Pratovecchio, 1134) és a mai napig működő női kamalduli konvent látható.

Év végére egy kis összesítés a működő női kamalduli monostorokról és monachákról. Jelenleg, becslések szerint 182 nővér éli Szent Romuald karizmáját a mindennapokban. Az utolsó hivatalos 2006-os kamalduli katalógus 159 apácáról tud (ebből 135 ünnepélyes fogadalmú, 24 egyszerű fogadalmas).

7 monostor független (sui juris):

Monastero di S. Giovanni Evangelista (Pratovecchio) alapítva: 1134
Monastero di S. Giovanni Battista (Arezzo) alapítva: 1143
Monastero di S. Maglorio (Faenza) alapítva: 1270
Monastero di S. Antonio Abate (Roma) alapítva: 1722
Monastero di S. Annunziata (Poppi) alapítva: 1911
Monastère des Moniales camaldules (La Seyne sur Mer, Franciaország) alapítva: 1925
Klasztor Mniszek Kamaldulek (Zloczev, Lengyelország) alapítva: 1949

2 monostor részben önálló:
Mama wa Kanisa monostor (Mafinga, Tanzánia) alapítva: 1969
Klasztor Mniszek Kamaldulek (Tyszowce, Lengyelország) alapítva: 1998

4 önálló perjelség:
Casa Emmaus (Partina, Argentína) alapítva: 1982
Transfiguration Monastery (USA) alapítva: 1988
Mosteiro da Encarnaçao (Brazília) alapítva: 1993
Monasteri Mtakatifu Katarina (Karatè Arusha, Tanzánia) alapítva: 2002

5 önálló monostor:
Ananda Ashram (Tamil Nadu, India) 1988 óta
Jnanodaya Ashram (Karnataka, India) 1993 óta
Topowanam Ashram (Kandwa, India) 2003 óta (1983)
Monastero di S. Benedetto in Valledacqua (AP) 2002 óta
Amani Monasteri – S. Maglorio (Dar Es Salaam, Tanzánia) 2005 óta

1997-től 2009 júliusáig létezett egy remetség (Ermitage de la Transfiguration, Vescours, Franciaország) ahol Sr. Christine Jacobo kamalduli oblátus nővér (meghalt 2005.08.05-én) élt egy társával Sr. Marie Romuald nővérrel remete életet. Jogilag a római Szent Antal apátról elnevezett monostorhoz tartoztak. A remeteség (még elérhető) egyszerű honlapja:

2009. december 30., szerda

A római Szent Antal apátról nevezett női kamalduli monostor

forrás: flickr.com

Hétfői bejegyzésemben már felhívtam a figyelmet a római kamalduli közösség megújult, frissített honlapjára. Első pillantásra csak a Monastero di S. Gregorio al Celio menüpont érhető el. A női monostor oldala már jó ideje fejlesztés alatt áll(t) és most sem jelenik meg tartalom ha rákattintunk. A (még mindig) szerkesztés alatt álló honlapot - némi csel árán - úgy érhetjük el, ha nem a Monastero di S. Antonio abate feliratra kattintunk, hanem az előtte levő fekete területre. Könnyebbség végett lentebb a hivatkozás.

Itt több érdekes képet, információt találunk az aventinusi monostorról és lakóiról:

2009. december 28., hétfő

Kamalduli liturgikus naptár 2009-2010


http://www.camaldolesiromani.it/sito/index%20fream%20archivio/calendario%202009-2010.htm

Megújult a római kamalduli közösség honlapja! Ennek részeként feltettek egy liturgikus naptárt is, amelynek segítségével nyomon követhetjük a rendi szentek és boldogok ünnepeit és a rendben elhunytak emléknapjait. Az új évtől blogunk is megemlékezik ezekről, a régi naptár (1962) keretein belül.

Munka közben





forrás: http://winnicaczak.nazwa.pl/fundacja/indexpl.php?id=galeria

2009. december 27., vasárnap

Életképek egy lengyel kamalduli monostorból






forrás: http://winnicaczak.nazwa.pl/fundacja/indexpl.php?id=galeria

2009. december 23., szerda

O Emmanuel


O Emmánuel, * Rex et légifer noster, exspectátio géntium, et Salvátor eárum: veni ad salvándum nos Dómine Deus noster.

Ó, Velünk lakó Isten,
Királyunk és törvényhozónk,
Nemzeteknek várakozása és Üdvözítője:
Jöjj, szabadíts meg, Urunk, Istenünk!

2009. december 22., kedd

O Rex gentium


O Rex géntium, * et desiderátus eárum, lapísque anguláris, qui facis útraque unum: veni, et salva hóminem, quem de limo formásti.

Ó, Nemzetek Királya,
Pogányok epedettje,
Szegletkő, melyben eggyé lesz a kettő,
Jöjj, szabadítsd meg az embert,
Akit a föld sarából alkottál!

2009. december 21., hétfő

O Oriens

O Oriens, * splendor lucis aetérnae, et sol justítiae: veni, et illumina sedéntes in ténebris et umbra mortis.

Ó, Napkelet,
Örök fény ragyogása, igazság Napja,
Jöjj, és világosíts meg minket,
Akik a sötétségben ülünk,
És a halálnak árnyékában!

Ven. Oltáriszentségről nevezett Margit OCD

2009. december 20., vasárnap

O clavis David


O clavis David, * et sceptrum domus Israel: qui áperis, et nemo claudit; claudis, et nemo áperit: veni, et educ vinctum de domo cárceris, sedéntem, in ténebris et umbra mortis.

Ó, Dávid kulcsa,
Izrael házának országló Pálcája,
Ki nyitsz, és nincs, ki bezárja,
Zársz, és nincs, aki nyissa:
Jöjj, hozd ki a börtönből a megkötözöttet,
Aki a sötétségben ül,
És a halálnak árnyékában!

2009. december 19., szombat

O radix Jesse


O radix Jesse, * qui stas in signum populórum, super quem continébunt reges os suum, quem gentes deprecabúntur: veni ad liberándum nos, jam noli tardáre.

Ó, Jessze Gyökere,
Ki jelnek állasz a népek fölött,
Ki előtt elnémulnak a királyok,
És térdet hajtanak a nemzetek:
Jöjj, szabadíts meg, ne késsél tovább!

2009. december 18., péntek

O Adonai


O Adonái, * et Dux domus Israel, qui Móysi in igne flammae rubi apparuísti, et ei in Sina legem dedísti: veni ad rediméndum nos in bráchio exténto.

Ó, Szövetségnek Istene,
Izrael házának Vezére,
Ki Mózesnek a csipkebokor lángjában megjelentél,
És Sina hegyén neki törvényt adtál:
Jöjj, válts meg minket, nyújtsd felénk karod!

2009. december 17., csütörtök

O Sapientia


O Sapiéntia, * quae ex ore Altíssimi prodísti, attíngens a fine usque ad finem, fórtiter suáviter disponénsque ómnia: veni ad docéndum nos viam prudéntiae.

Ó, Bölcsesség,
Ki a Fölségesnek szájából származol,
És végtől végig érsz
S mindent elrendezel, erősen, mégis édesen:
Jöjj és vezess bennünket az okosság ösvényén!

2009. december 16., szerda

Kis rózsafüzér a Gyermek Jézushoz


Ezt a rózsafüzért maga Jézus nyilatkoztatta ki a tiszteletreméltó sarutlan kármelita nővérnek, az Oltáriszentségről nevezett Margitnak (megh. 1648 május 26-án Beaune, Franciaország). Rendkívüli kegyelmeket ígért azoknak, akik azzal a szándékkal imádkozzák ezt a kis rózsafüzért, hogy az istengyermekség titkát tiszteljék általa.

A Gyermek Jézust ábrázoló medálra a következő fohászt mondjuk (meg is csókolhatjuk) : Szent Gyermek Jézus, áldj meg és védelmezz minket!

Háromszor ismételjük a Szent Család három tagjának tiszteletére:
Az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék. Miatyánk.

Ezután tizenkétszer (Jézus gyermekéveinek tiszteletére) mondjuk:
Az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék. Üdvözlégy.

Az Üdvözlégyek alatt Jézus gyermekségének egy-egy titkáról elmélkedünk:

1. Isten Fiának megtestesülése
2. Élete Mária méhében
3. Születése Betlehemben
4. A pásztorok hódolata
5. Urunk körülmetélése
6. A Háromkirályok hódolata
7. Bemutatása a templomban
8. Menekülése Egyiptomba
9. Egyiptomban való tartózkodása
10. Visszatérése Názáretbe
11. Rejtett élete Názáretben
12. A 12 éves Jézus a templomban

Végül egyszer vagy háromszor elmondjuk a Dicsőséget és megismételjük a kezdő fohászt (Szent Gyermek Jézus, áldj meg és védelmezz minket!).

A rózsafüzér leírása és Gyermek Jézus tiszteletről további információk a prágai sarutlan kármeliták honlapján: http://www.pragjesu.info/

Gaudete-vasárnap a Belvárosban

http://www.newliturgicalmovement.org/2009/12/rose-vestments-from-hungary-and-others.html

2009. november 12., csütörtök

Yermo Camaldulense de Nuestra Señora de Herrera


A Szűz Máriáról elnevezett apátságot 1044-ben alapították. Szerzetesei kezdetben a bencés majd a ciszterci szabályokat követték. 1835-ig maradt a ciszterci rend kezében, 1897-ben kármeliták foglalták el, 1921-ben trappisták költöztek be az épületbe. A meglehetősen gyakran váltakozó lakók után végül a Monte Corona kongregáció szerezte meg a monostort 1923-ban és megalapították az egyetlen -jelenleg is működő - kamalduli monostort Spanyolországban.






2009. november 8., vasárnap

A jelöltidő elkezdése


Egy kommentben azt kérte tőlem Náncsi, hogy meséljek a jelöltidő elkezdéséről. A bencéseknél a jelöltidő két év, amit egy év noviciátus követ. A noviciátus kezdetén a jövendőbeli oblátus egy imaóra (általában Laudes) keretében megkapja Szent Benedek Reguláját és a bencés érmet az apáttól. Az érem külsőleg viselve tanúskodik az elkötelezettségről, a Regula pedig a belső élet zsinórmértéke.


Az (amerikai) kamalduli oblátusoknál a jelöltidő elkezdésének nincs különleges formája. Az oblátus a választott időpont bejelentésével jelzi, hogy szeretne mélyebben elköteleződni a kamalduli közösségben. Ezt az oblátusrektornak természetesen jóvá kell hagynia, s maga a szándék kinyilvánítása is némi ismeretséget feltételez a közösséggel vagy a lelkiséggel.

A magyar bencés gyakorlattal ellentétben itt nem kapunk rendi nevet – amit én személy szerint kicsit sajnálok, hiszen ez jelzi az „új embert” Krisztusban és egy hűséges szentet, aki hivatásunk megélésében segít.


Természetesen vannak kedves szentjeim, akik engem is elkísérnek a hivatás útján. Elsősorban az Istenszülő Mária, akit a bérmálásban választottam. A skapulárét már tíz éves koromtól viselem, így a Kármelhegyi Boldogasszony alakja kiemelten is szerepel a lelkiségemben. Aztán a névadó szentem Gurki Szent Hemma, akinek pár évvel ezelőtt jártam a sírjánál. Bensőséges szálak fűznek a nemrégiben szentté avatott Rafael Arnaiz Baron trappista testvérhez, aki oblátusként jutott el az életszentségre. Két nem-szent is van (róluk bővebben a blog jobb oldalán): I. János Pál pápa és Benedetta Bianchi Porro. Végül a mennyei „baráti kör” tagjaként ott van Szent József a Szent Szűz jegyese illetve Szent Anna és Joachim az Istenanya szülei. És persze az Őrangyal. Szóval nem is egy szentet kaptam…


A posztulánsidőt egy lelkiatyámtól kapott egyszerű áldással kezdtem, amelyben arra kérte az Urat, hogy az elkezdett jót erősítse meg bennem és tegye teljessé.

2009. november 1., vasárnap

Mindenszentek ünnepe


"Szent igaz, Kedveseim, hogy a szentek nem szorulnak a mi javainkra, s a mi hódolatunk nem adhat semmit sem nekik. Valóban, ha emléküket tiszteljük, ez nekünk használ, nem nekik. S akarjátok tudni, mennyiben használ nekünk? Megvallom, úgy érzem, hogy ez az emlékezés szenvedélyes vágyat kelt bennem, és pedig háromszorosat. Közönségesen azt szokták mondani: Amit nem látunk, azért nem fáj a szívünk. Az én szemem az én emlékezetem, s ha a szentekre gondolok, mintha valamiképpen őket látnám. És így részünk van az élők földjéből, és ez nem is mondható kis résznek, ha - mint illik - az emlékezéssel együttjár az érzelem is. Ily módon a mi hazánk a mennyekben vagyon (Fil 3,20), mindazonáltal nem olyaténképpen mint nekik. Ők ugyanis a valóságban ott vannak, mi csak vágyban; ők jelenlétükkel, mi pedig a róluk való emlékezéssel."
(Szent Bernát beszéde Mindenszentek ünnepéről)

2009. október 31., szombat

Mindenszentek vigíliája


Holnap megkezdem a jelöltséget a kamalduli oblátusoknál. Monostorom, amelyhez csatlakoztam több, mint tízezer kilométerre fekszik Amerikában. Itt:

A New Camaldoli (Szeplőtelen Szívről nevezett) monostort az olaszországi anyaház Camaldoli alapította 1958-ban. Az oblátusok vezetője Robert Hale atya, aki 1988 és 2000 között priorként vezette a szerzetesek közösségét.

A távolság miatt levélben tartjuk a kapcsolatot, ami nem lesz szokatlan számára, mert vannak más oblátusaik is Európából (Magyarországról még nincs...eddig).

2009. október 27., kedd

A limpiászi csodálatos feszület

Alább a limpiaszi csodálatos feszület története olvasható, amelynek másolata a budapesti Sziklatemplom főoltára felett látható. A templom építését elindító magyar zarándokcsoport 1924-ben Lourdes után az onnan nem messze található Limpiászban is látogatást tett, ahol 1919-től kezdve csodálatos események történtek. A templom építésekor fényképek alapján készítették el a feszület másolatát, amelyet sajnos a kommunisták 1951-ben a templom bezárásakor eltüntettek. A ma látható feszületet Szerváciusz István készítette hársfából.



A napsütötte észak-spanyol Santander tartományban, nem messze Lourdes-tól található Limpias. A templom főoltára felett függ egy 300 éves fa feszület. Maga a corpus 2,34 m magas. A megváltó alakját Pedro de Mena andalúziai szobrász faragta, aki 1693-ban, Malagában halt meg. A megfeszített arca különösen művészi, igen élethűen ábrázolja a haldokló Üdvözítő halálküzdelmét. (Ezért hívják " Santo Christo de la Agonia"-nak.) Felemelkedett mellkassal láthatjuk Jézust, amint ajka az utolsó lélegzetre nyílik és szeme vágyódva az égre tekint.
A kereszt eredetileg Isidoro Bernales limpiasi születésű gróf tulajdona volt, aki Cadizban, Dél-Spanyolországban lakott. E feszület előtt esdekeltek Jézus segítségéért az emberek Cadizban, amikor a várost 1755-ben egy közeli földrengés következtében nagy tengerár fenyegette. A tenger egyre beljebb nyomult a városba. A lakosok körmenetben könyörögtek Istenhez, és szentképeiket is magukkal vitték. Úgy látszott semmi sem segít, mert a tenger egyre áradt. Akkor a gróf engedélyével erős emberek kivitték a keresztet a tengerpartra, és a víz szélén felállították. És íme az áradat megállt! Ezen felháborodva beljebb vitték a keresztet a visszavonuló áradatba, ott is felállították, és a tenger ismét visszahúzódott. (Még ma is látható a csodás eseményt megörökítő márványemléktábla Cadiz városnegyedében.) Ettől kezdve a keresztet csodatevőként tisztelték. Később a gróf utódai szülőhelyének ajándékozták, ahol először egy mellékoltáron, majd a főoltáron kapott helyet.


1919 böjtjében, március 22-30-ig, két kapucinus barát missziót tartott Limpiászban.
A két pap megrázó beszédeinek eredményeként a falu minden lakosa szentségekhez járult öt ember kivételével. Amikor a misszió végén, március 30-án vasárnap reggel P. Agatengelo beszédet tartott, felkiáltott egy kislány, aki a kereszt közelében állt: "A Krisztus megmozdult, a Krisztus rám néz." Utána azonnal felkiáltott egy második, majd egy harmadik gyerek is. Végül még ötven más személy is részesült a rendkívüli látványban. A jelenlévők megrendülten térdre estek. A prédikátor szavai szinte feleslegessé váltak, olyan csodálatos események következtek. Megelevenedett Jézus alakja, mozgott a szeme, felnyitotta ajkát, megmozdította töviskoronás fejét, és arckifejezése is megváltozott. Előfordult, hogy arcszíne sötétkék, földszürke majd halottsápadt lett, míg vissza nem nyerte eredeti színét. Testét a halál verítéke borította, különösen nyakát és mellét. Időnként könnyekkel telt meg a szeme. Némelykor világos piros vér folyt a sebeiből. Különösen a töviskorona sebeiből csordult le vére arcára és mellére. Majd oldalsebéből folyt vér és víz. Félig nyitott szája is megtelt olykor habbal és vérrel. Ezek a jelenségek élethűen tükrözték az Üdvözítő kínszenvedését és haláltusáját.


A sok zarándok között egy kubai püspök is eljutott Limpiasba. Rómában járt a Szentatyánál, amikor útközben Limpiasról hallott, de nem sokat adott a szóbeszédre. A santanderi kikötőben hajóra akart szállni Kuba felé, de ismerősei azt ajánlották neki, ha már egyszer itt jár, ne mulassza el a limpiasi feszületet megtekinteni. A püspök ráállt és odautazott. Bement a templomba, ahol számos zarándok jelenlétében éppen szentmisét mutattak be. Az út fáradalmaitól kimerülten majdnem elaludt, de a tömegből felhangzó kiáltások magához térítették. Felemelte tekintetét. és egészen világosan látta, amint Jézus lassan felnyitja, majd megint becsukja ajkát, amint fejét egyik oldalról a másikra fordítja, és halálküzdelem látszik rajta, mintha éppen utolsó perceit élné. Délután mindez megismétlődött a megrendült püspök jelenlétében. Hazaérve pásztorlevelet bocsátott ki, leírta mindazt, amit saját szemével látott. Pásztorlevelét a hívekhez és az állami vezetőkhöz szóló komoly intelemmel fejezte be felszólítva őket, hogy addig döntsenek Krisztus mellett, amíg nem késő.
Az is előfordult, hogy a halálküzdelem olyan élethűen játszódott le a feszületen, hogy a jelenlévők felkiáltottak, és Istenhez könyörögtek, hogy szűnjék meg ez a rettenetes látvány.
Említésre méltóak Pinar De Rio püspök szavai: "A feszület szemei porcelánból vannak és mozognak, szája fából, és mégis mozog. Nem lehet megmagyarázni az izzadást, még kevésbé a vért, amit az arcán lecsorogni, és száján kibuggyanni láttunk. A fából készült mellkas tágulását és összehúzódását sem lehet természetes okokkal megmagyarázni. Itt minden csalás ki van zárva."


Limpiasban feltűnő gyógyulások történtek, sok pap is visszanyerte egészségét. P. Agatangelo szerint a limpiasi feszület csodája kétségkívül. "Isten végtelen irgalmának jele, aki az emberiséget számtalan bűne ellenére ki akarja emelni a vakságból." (A spanyolok közadakozásból a Madrid melletti Los Angeles hegyen egy 24 m magas Jézus Szíve szobrot állítottak fel, melyet 1919. május 30-án nagy pompával, a királyi család és a püspöki kar jelenlétében áldottak meg. A király olvasta fel az áldás szövegét, amely mélységes hódolatot fejez ki Jézus Szentséges Szíve iránt. Sok család felajánlotta magát Jézus Szívének.)


a szöveg az alábbi leírás rövidített, javított változata: http://www.nagylaci.go.ro/limpias.htm


Továbbolvasásra ajánlom az alábbi linken elérhető tanulmányt, amely a limpiasi jelenések visszhangját tárgyalja a világháborút vesztett országokban, és a Habsburg családdal való szoros kapcsolatra is kitér.

William Christian Jr. - Krasznai Zoltán: A limpiasi csodálatos feszület és Magyarország kálváriája. Aetas 2003/3-4. szám


http://epa.oszk.hu/00800/00861/00026/2003_3-4-19.html

2009. október 26., hétfő

Töredékek a jegyzetekből - ami elmondható


Ebéd előtt nem sokkal érkeztem meg a kolostorba és a többi oblátus érkezéséig (péntek kora délutánig) főleg a szobámban voltam. Az imát néha olvasással váltogattam.

"Mária a jobbik részt választotta." (Lk 10,42)

"Kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek." (Oz 2,16)

"Nem kell mindent rögtön megmondani. Meg kell tanulnunk hordozni a következő lelki beszélgetésig."

"Csak csináld egyszerűen amit kell. Ne pazarold el az idődet aggódásra. A múlt elmúlt, a jövő szinte soha nem úgy történik, mint ahogy szeretnénk... Ilyen körülmények között a legjobb, ha azt csináljuk egészen jól, amit a jelen pillanat követel tőlünk, és bízunk a jövőben."

Urunk Színeváltozásáról nevezett Marie-Elisabeth (1948-1999) a pécsi Kármel perjelnője (az idézetek a Tisztaszívűek c. könyvből származnak)

Izsák testvér előadásának gondolataiból

"Ádám végtelenül engedelmes és szabad, végtelenül tiszta és termékeny, végtelenül szegény és gazdag volt"

"a valódi szeretetben a lélek az, ami a testet beborítja" - ezek is idézetek, de a forrásukat nem írtam fel

egy itt felfedezett könyv: A remeteélet iskolájában. Válogatott források és tanulmányok. (szerk. Baán Izsák és Xeravits Géza) Budapest-Bakonybél, 2005.

2009. október 20., kedd

Oblátus rekollekció érdeklődőknek, jelölteknek


Elérkezett az őszi lelkigyakorlat, amelyre a "hosszú hétvégén" kerül sor Attyapusztán. Az elmélkedéseket Baán Izsák OSB testvér tartja, témájuk "Belső érzelmi világunk megismerése és megszelídítése". Házigazdáink a Kármelhegyi Szűzanya Segítő Nővérei lesznek, akiknél tavaly is vendégeskedtünk.


A Kegyelmek Anyjának kegyképe Attyapusztán

Jézusról-Máriáról nevezett Dominikus kármelita atya (1559-1630), aki a Sarutlan Karmeliták Rendjének ötödik generálisa volt, Rómában rátalált a ’Kegyelemnek Anyja’ című képre 1610-ben. Egyik este egy leromlott, öreg ház mellett vitte az útja (amelyből kolostort terveztek építtetni) és erős benső indíttatás vonzotta, hogy lépjen közelebb ehhez a romhalmazhoz. Amikor szemügyre vette az ott lévő hulladékokat, megakadt a szeme egy szakadozott olajfestményen, amely meglehetősen piszkos volt. Megesett a szíve a látványon, mivel Mennyei Édesanyáról készült képet ilyen állapotban kellett látnia. Így megfogta és magával vitte cellájába, hogy helyrehozza.


Egy éjjel, miközben imádkozott egy bizonyos szándékra, térde borult e szent kép előtt. Nézte, hogy még mindig milyen nagy porréteg fedi a képet. Mialatt gyengéden törölgette Szűzanya arcáról a port, egyszer csak a kép megelevenedett. Rá mosolygott Dominikus atyára és bólintott fejével hálájának jeleként. Dominikus atya megijedt, hogy egy ördögi illúzió áldozata lett, de a Mennyország Királynője elűzte szavaival az atya nyugtalanságát: „Ne félj, fiam könyörgésed meghallgatásra talált. Úgy lesz, amint kérted vigasztalásodul szeretetedért, amivel Szent Fiamat és Engem szeretsz.” Ekkor a Szent Szűz arra bíztatta Dominikus atyát, hogy kérjen Tőle még valamit, amiért közbenjárhat érte. Az atya ekkor egyik jótevőjének szabadulását kérte a tisztítótűzből. A Szent Szűz megígérte, hogy eleget fog tenni kérésének, amennyiben bizonyos számú szentmisét illetve jótetteket ajánlanak fel ezért a lélekért. Nem sokkal utána a Szűzanya megjelent oldalán a jótevőnek lelkével, aki kiszabadult a tisztítóhelyről.


Ígéret: A Szent Szűz megígérte Dominikus atyának: „Mindazok, akik oltalmamért esedeznek, mélyen tisztelnek ebben a képben, elnyerik kérésüket, és mellé számtalan kegyelmet. Mindezen felül különös figyelemmel fogom kísérni imáikat, amelyekkel Engem kérnek tisztítótűzben szenvedő lelkek szabadulásáért.”


Dominikus atya annak érdekében, hogy mások is hódolhassanak a Szűzanya szent képe előtt s általa lelki haszonra tegyenek szert, amint a Szent Szűz megígérte, a képet a Santa Maria della Scalaban helyezte el. Későbbiekben több országba is elkerült.

Ma a bécsi Kármelben található az eredeti, de az erről készült másolat az attyapusztai kármelita kolostorban tekinthető meg.


forrás: http://www.bucsujaras.hu/attyapuszta/index.html

2009. október 12., hétfő

Az őrült trappista szenttéavatása - Rafael Arnáiz Baron


Rafael Arnáiz, akit a monostorban María Rafael testvérként ismertek, 1911. április 9-én született Burgos-ban, módos, mélyen keresztény és katolikus családban. Ő volt a legidősebb négy fiútestvére közül. Édesapja Rafael Arnáiz y Sanchez de la Campa erdőmérnök, édesanyja Donna Maria de la Mercedes Barón Torres, aki tanult asszonyként nagyon szerette a zenét. Minden reggel elment a templomba, az első szentáldozásra maga készítette fel gyermekeit. Rafael nyolc és fél évesen járul először az Oltáriszentséghez. Gyermekként több jezsuita iskolába járt, köztük a La Merced-be, de tanulmányait betegségek szakították meg. Hol bakteriális fertőzés, máskor mellhártyagyulladás miatt kényszerült pihenni. Kamaszkorában világossá vált, hogy Rafaelnek különleges emberi, intellektuális, művészi, és szellemi tehetsége van. Ezek a tulajdonságok egyensúlyban voltak benne és nyitott, pozitív, örömteli személyiségét kimagaslóan jó humor, tisztelet és alázatosság jellemezte.



Krisztus iránti mélyebb elköteleződése 1930-ban kezdődött, rögtön azután, hogy leérettségizett. Érettségi ajándékként engedélyezték, hogy nyári vakációját Leopoldo nagybátyjánál és María nagynénjénél, Maqueda hercegénél és hercegnőjénél töltse Avila környéki rezidenciájukon. Ekkortól datáható mély és gyümölcsöző szellemi barátsága nagybátyjával és nagynénjével. Négy hónapot töltött náluk és az ő bátorításukra lépett először kapcsolatba a San Isidoro de Dueñas trappista monostorral.



1930 szeptembere. Elcsábította a monostor csendes szépsége és megbabonázta a kompletórium végén énekelt Salve Regina szárnyaló dallama. 3 évvel később, építészeti tanulmányai befejeztével belépett a monostorba, mint jelölt, aztán 1934. februárjában megkezdte a novíciátust azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy ez az ő valódi hivatása. Semmit sem hozott magával, kivéve az „örömmel telt szívét és Isten szeretetét”.



Ettől a pillanattól kezdve Rafael személyes odüsszeiája felgyorsult a hátralévő, csupán négy évére. A siettető tényező a diabétesz egy virulens fajtája volt, ami négy hónappal a monostorba lépés után mutatkozott meg először. Rafael zokogva kapaszkodott gyóntatója és lelkivezetője Teofilo Sandoval Fernandez atyába: "Azt akarom, hogy az ön karjaiban haljak meg!" A megszomorodott, összezavarodott novícius néhány hónapra otthoni pihenésre kényszerült, aztán visszatért a monostorba, ahogy még három alkalommal a 1935-37-es spanyol polgárháború idején. Rafaelt behívták a seregbe, de alkalmatlannak találták az aktív szolgálatra. A monostorba való végső visszatérésekor elhatározta, hogy oblátusként lép be, elfoglalva az utolsó helyet a közösség peremén. Hosszú haláltusa után a monostor betegszobájában halt meg 1938. április 26-án, 27 éves korában.



Szerzetesi tapasztalatának rövidsége ellenére Rafael a ciszterci életszentség tiszta és intenzív útját testesítette meg. Ez volt az elszakítottság misztériuma. A kezdetektől a végig engedte, hogy Isten elképesztő ellentmondásokon és bizonytalanságokon keresztül vezesse – betegség, háború, képtelenség arra, hogy letegye fogadalmát, abnormális rendi viszonyok – egészen addig, míg teljesen lemondott önmagáról, saját akaratáról és jó, de korlátolt emberi ideáljairól.

Rafael Istene, az ő Krisztusa nem tanulmány tárgya, hanem a tapasztalatból megélt szeretet. Egyetlen vágya volt, hogy a szeretet rendje szerint éljen: szeretni Jézust, szeretni Máriát, szeretni a keresztet, szeretni trappista monostorát. Ő az „őrült trappista, akit megőrjített Isten szeretete: …. Isten egyedül!


a képek forrása: http://www.abadiasanisidro.es/